Yumi 14.rész~

Lezuhanyoztam s kaja nélkül bevágódtam az ágyba. Nem is csodálkoztam hogy Minho már ott fekszik.
-Nem volt egyértelmű a "kopj le vagy felkoncollak"?-morogtam. Se szó se beszéd a seggemre ült. Felemelte a felső testem s legombolta az inget. S a melltartóval együtt lehúzta. Majd vissza fektetett s gyúrni kezdte a hátam.-Ahh...-hagyta el a nyögés a torkom. Istenem de régen masszíroztak meg! Lejjebb haladt míg nem már a faromat nyomkodta. A csípőmet kezdte csókolgatni, valahogy tudtam hogy ez lesz. Mindig mikor masszírozott ugyan az lett a vége. Nyelve lassacskán a nyakamra siklott, amitől a gerincem megremegett. Megfordultam alatta, s lábaimmal a csípőjét karoltam. Magamhoz rántottam és meg csókoltam. Fölé gördültem, mellkasán megtámaszkodtam s a füléhez hajoltam.-Hagyj aludni!-karmoltam végig a nyakát. Le fordultam róla, s bevágtam a szundit. Hajnalban ugyan úgy félmesztelen mentem ki a fürdőbe, Yun pedig nagyon nagy szemekkel pislogott rám. Mikor kijöttem vettem csak észre hogy Yesung és a debella meg a haverjai is itt vannak és kávéznak. Nem törődtem a fiúkkal lazán vissza mentem a szobámba. Minho kiment egy kávéra én meg felöltöztem. Felvettem egy szaggatott farmer rövidnadrádot meg egy szaggatott pólót egy fullkappel. Kivánszorogtam s egy energiaitalt felszisszentve kuporodtam a földre.
-Mindig azt a szemetet iszod.-motyogta rosszallóan. Én pedig csak megvontam a vállam.-Ma is próba dögrovásig?
-Ja.-ittam ki a tutti-frutti ízesítésű löttyöt, majd feltápászkodtam.
-Megint a parkba mentek?-kérdezte Suyeob.
-Törpeuszkár mindig oda megy.-vont vállat a debella agyatlan. Pechjére reggelente nem vagyok kedves, s kirúgtam alóla a széket. Miután hanyatt vágódott, ráugrottam és a pólóját markolva beszéltem hozzá elfojtott hangon.
-Még egy ugatás, torkodban a fulladás!-elengedtem. Mindenki csak pislogott. Ho egy elfojtott kuncogást engedett meg magának.
-Nyugiiiii!-karolta át a derekamat Yeob és leemelt a bengáról. Yun elkezdett pattogni miközben reggelit csinált.
-Ayu cica eszik salit?-ugrált és ölelgetett.
-Adj egy pulcsit.-sandítottam rá. Elment a szekrényhez s kutatott, egy apró lökéssel bent landolt s rázártam.
-Hé engedj ki!-kiabált. Suyeob csak pislogott mint Rozi a moziban, Sanha meg menni akart kiengedni.
-Ha kinyitod az ajtót, felkoncollak!-mutogattam a nagykéssel.
-Nem engeded ki?-pislogott az egyik. Suyeob osont a szekrényhez s éppen nyitotta ki mikor mögé álltam és őt is belöktem. Rázártam, majd vissza mentem meg csinálni a reggelit. Miután végeztem, elkezdtem enni és még egy energia ital felbontottam. Minho kiengedte a két túlpörgöt egeret és megvártam amíg ők is esznek.
-Találtam bent egy pókot!-rángatot Soyun.
-Ha nem engedsz el, vissza kerülsz mellé!-morogtam.
-Szóljon rá valaki!-nyüszített.
-Minho, gyerünk!-löködte meg Yesung.
-Minho vagyok, nem hülye! Öngyilkos küldetésekbe nem kezdek!-röhögött.
-Mellesleg!-szólaltam meg hangosabban-Van neked lakásod, szal tipli!-legyeztem a kezemmel.
-De meg se szólaltam!-háborgott mint a tenger.
-Biztos a szexhiánytól ilyen.-suttogta Yun a gorillának.
-Kiskutyára fakabát, elverlek mint szódás a lovát!-beszéltem rímekben.
-Mit csináltál vele az éjjel?-pislogott Yeye.
-Semmit, elhajtott a búsba.-vont vállat Ho.
-Miért beszél rímekben?-löködte az egyik majomtag Yunt.
-Mert fáradt. A gorombaság, pedig szexhiány.-csúnyán néztem rá, mire nagyot nyelt.
-Nem akartok próbateremben gyakorolni?-tette fel nyájasan a kérdést Sanha.
-Nem!
-De!-mondtunk egyszerre két féle választ.
-Szuper!-vigyorgott a dömper, meg se hallva engem.
-Hogy az eke szántson fel!-morogtam.
-Na menjünk!
-Te húzz el mire haza érek!-mutattam Hora s mentünk abba a tetves próbaterembe.

Soyun 13.rész~

-Kifulladtam. - rogytam a földre. A "majdnembugyó" után ide jöttünk, a parkba,  és azóta próbáltunk.
-Ezt mind csuklóból jön nektek? - kérdezte Sanha.
-Igen Te debella, mert nekünk nem kell koreográfus. - mondta Yu. Felröhögtem. Sanha fintorgott egyet, és ide adta nekem a vizet.
-Köszi. - puszit adtam neki.
-Fúj! Hogy tudod ezt a böhöm madarat csókolgatni? - fintorgott Ayu.
-Hát de olyan cuki. - megfogtam Sanha arcát mint a nagyik szokták, és jól megcsípkedtem, meg megmozgattam. Aztán adtam neki még egy csókot.
-Ja, mint egy gorilla. - mondta Ayu, Suyeob meg kifeküdt, úgy nevetett.
-Jaj, ne bánsd már állandóan. Én így szeretem ezt a debellát. - bújtam Sanhahoz, és ekkor tudatosult bennem, hogy mit mondtam.
-Soyun.. - suttogta Sanha.
-Hmm? Nem kéne már haza menni? Fáradt vagyok. - álltam fel mintha semmit se mondtam volna, és pakolni kezdtem.
Persze éreztem, hogy engem néznek, de nem foglalkoztam velük. -Ayu, jössz? Még venni kell valami kaját haza. - fordultam meg, magamra vettem a táskát, és elmosolyodtam.
-Mi? Ja, de. - állt fel. Odapattogtam Sanha-hoz, és lehajolva szájon csókoltam.
-Holnap hívsz? - mosolyogva néztem rá.
-Persze, de... - kezdte.
-Akkor holnap. De, azért írj üzit, hogyha haza értetek. Sziasztok! - intettem és elindultam. Minél hamarabb távol akartam lenni Sanhatól, és attól amit mondtam. Ayu futott utánam, és fogta meg a karom.
-Komolyan, azt mondtad, hogy szereted? - nézet rám. Oldalra néztem, aztán újra Ayura, és bólintottam.
-Igen. Azt hiszem. - sóhajtottam.
-Soha senkinek nem mondtad, hogy szereted. - engedte el a karom.
-De! Neked Te majom.
-Egyik fülemen be, másikon ki. - indult el.
-Jah, fel se veszed. - szaladtam utána.
-Így van! - mondta.
Rezegni kezdet a mobilom mire kikapartam azt a zsebemből. Sanha írt.
"Én is téged!"
Bevágtam a satuféket, és csak pislogtam. Aztán jött még egy üzi: "Taxival mentünk haza, már ágyban vagyok, várom, hogy szabad legyen a fürdő :D Te hol vagy?" Kezdeti sokkom fel is engedet. Elmosolyodtam, és gyorsan visszaírtam, hogy most megyünk kaját venni, és mennék megmosni a hátat és egyéb testrészét, mire küldött egy képet magáról, mármint felső nézetből, csak az arca fele és a felső teste látszik. Azt hittem lehídalok. Nyálam csorogni kezdet, és szerintem még kicsi szívek is röpködtek körülöttem. A képet mentettem és ment is képernyőre.
-Fúj, mit nyáladzol? - mondta Ayu.
-Inkább kire. Sanha olyan képet küldött, hogy... inkább nem is mondom. - az orra alá dugtam a készüléket. -És az enyém! - vigyorogva húztam vissza a mancsom.
-Kicsit még gyúrjon. - mondta Ayu körmét piszkálva. Tudom, hogy így, nem nagyon izgatja a másik nem, mármint nem arra megy, milyen kívül, hanem milyen belül. Én mindkettőre bukok.
-Olyan gonosz vagy! - toporzékoltam.
-Szekrény! - nézett rám. Abbahagytam.
-Menjünk kaját venni. - pattogtam tovább és bementünk egy étterembe.
Rendeltünk kaját, és haza indultunk.
Közben Sanhat szídtam SMS-ben, hogy milyen aljas, mert itt kívántatja magát mint a csoki torta. Hazáig vitatkoztam vele, mert Ő azt írta, hogy legyen szép álmom a kép miatt, Én meg írtam, hogy gonosz, mert most nem fogok tudni aludni miatta. Küldött egy hülye fejet vágó képet amitől akkorát nevettem, hogy majdnem befejeltem az egyik kapu aljba. Ayu meg csak a fejét rázta.
-Szörnyű vagy. - fogott meg.
-Hát de ez hülye! - fogtam a hasam nevetve.
-Menjünk, már két utca és otthon leszünk. Zuhanyozni és aludni akarok! - mondta. Elraktam a mobilom, és szögdécselve mentem Ayu mellett, és azon agyaltam, mit is fogunk holnap csinálni. Szerintem megint próbálni fogunk, aztán haza esünk. Vagyis ahogy Ayut ismerem, így lesz.  
Otthon lepakoltunk, és Ayumi elment zuhanyozni, Én pedig elraktam a kaját a hűtőbe, meg kicsit rendet raktam. Aztán mentem Én is Ayumi után zuhanyozni. Jól esett a meleg víz, ellazultak az izmaim, és még fáradtabb lettem. Alig vártam, hogy ágyban legyek.
Persze amint ágyát értem, már aludtam.

Yumi 12.Rész~

Nem bírtam tovább! Kibújtam a karjai alól és elkezdtem rohanni.

-Ayumi!-kiabálta utánam a nevemet, de nem érdekelt. Futottam ahogy csak a csövön kifért és a parton kapott el. Lefektetett a földre és úgy ült rajtam mint reggel Yesung.

-Engedj el!-sírtam és csapkodni kezdtem újra.

-Nem!-fogta le a fejem mellett a csuklóimat s mélyen a szemeimbe nézett.

-Hagyj békén!-rúgtam hátba erre persze hogy lábaival leszorította az enyémeket. Miután kellőképpen kitomboltam magam már nem volt kedvem sem verekedni, sem mocorogni, de még élni sem. Pilláimat lehunyva, hagytam hogy szakadatlanul folyjanak a könnyek.

-Yumi...-suttogta Minho az ajkaimra én pedig elfordítottam a fejemet-Annyira sajnálom...-éreztem egy könnycseppet az arcomon, de ez nem az enyém volt. Visszafordítottam arcomat és éreztem hogy hullik rám a könnye. A szívem összeszorult s a szabad kezemmel amit elengedett, letöröltem az egyik sós cseppet. Érző barna szemekkel pislogott és megfogta a kezem. A tenyerembe csókolt és arcához szorította. A könnyeim már nem folytak, de a szívem még sajgott.

-Menjünk haza.-suttogtam. Apró bólintással húzott fel és ölelve húztam el a lakásig. Belöktem az ajtót s Minho már húzott a szobám felé.-Honnan tudtad hogy ez a szobám?-suttogtam meglepetten.

-Csak te vagy olyan, hogy mindenféle vacakkal jelzed tilos bejönni.-mosolyodott el nekem pedig összeszorult a torkom.

-Miért mentél el?-ültem fel az ágyra s a kezeimre pislogtam.

-Emlékszel hogy mondtad, egyszer híres színész lesz belőlem?-feküdt le s körém fonódott. De mivel választ nem kapott a kérdésére folytatta.-Leszerződtetett egy cég.-sóhajtotta.

-De miért nem mondtad el?-gyűltek újra a könnyeim.

-Mert tudtam hogy elküldenél...

-De így is elmentél. Egy búcsú nélkül...-hajtottam le a fejemet s orrom hegyén gördült végig a könny.

-Nem tudtam hogy mondjak. Nem akartalak itt hagyni, de tudtam te nem jöttél volna. S ha láttalak volna biztos hogy nem megyek el.-fogta meg a kezem. Olyan volt mint régen. Az én kezem mint a jég, az övé pedig mint a tűz. S így melengette az enyémet.

-Értem.-suttogtam és eldőltem. Lágyan húzott fel az ágy közepére és betakart minket, majd átölelve aludt. Én nem tudtam aludni. Az agyam eszeveszettül dobálta be az emlékeket és a régi képeket. De valahogy még is elaludtam.

Reggel arra ébredtem hogy a csuklómon lévő karkötővel játszik. Azzal amit tőle kaptam.

-A másik dobozt eldobtad igaz?-kérdezte, mivel érezte hogy már nem alszom. Nem tudom hogy csinálja, de mindig megérezte.

-Melyiket?-húztam össze a szemöldököm.

-Amit egy kislány vitt oda a parton.-szorított magához.

-Szerinted?-fordítottam hátra a fejemet s rá sandítottam.

-Sosem fogod megszeretni az ajándékokat.-csókolt meg. Ajka lágy volt mint a frissen esett hó, s forró mint a ropogó tűz.

-Ne...-húzódtam el tőle. Mi van akkor ha megint csak hiú ábrándokat szorongatok? Mi van ha megint el fog tűnni? Én másodszorra már biztos nem rontom el az öngyilkosságot. De a lelke képes lenne elviselni?

-Sajnálom.-sóhajtotta. Kimásztam mellőle az ágyból és elmentem

Yumi szerkó~

zuhanyozni. Bemászott mellém és a hátam kezdte mosni, úgy mint régen. Magamra tekertem a törölközőt mikor végeztem s bementem a szobámba. Felvettem a ruhát amit éppen kinéztem s otthon hagytam Ho-t. Mivel tudom hogy Yun ott lesz a parton megindultam, s leültem mellé.

-Yumi. Mi lesz ha elszarom? Tudod milyen vagyok...és...

-Ha szereted akkor nem lesz gond.-mosolyogtam rá bátorítóan.

-Veled mi a helyzet?-pislogott újra rám a nagy szemeivel.

-Fájdalmat okozott, ne várja hogy azonnal megbocsátom neki.-sóhajtottam.

-Sziasztok.-köszönt a debella.

-Szia...sztok.-köszönt nekik Yun.

-Beszélhetünk?-kérdezte a nagy majom Soyun-tól. Nekem sem kellett több, feltápászkodtam és megindultam a part mentén.

-Várj!-szólt utánam Suyeob -Tegnap ott aludt nálunk a barátnőd.-mosolygott s pattogott mellettem.

-És?-mentem tovább azzal a kifejezetten gyors járásommal, de neki meg sem kottyant.

-Csak azt hittem hogy te nem voltál otthon.

-De otthon voltam.-morogtam és leguggoltam a vízhez.

-Mi a baj?-húzott ki az arcomból egy tincset.

-Semmi.-húzódtam el tőle, de pechemre ez a gyerek olyan mintha mágnes lenne bennem. Követ mint egy kiskutya. Miután kivesézték életük problémáit a gorilla és Soyun megtaláltak minket. Elhívtak pizzázni s beült mellém a kis bolha. A pizzázó ablakán keresztül láttam Minho gyanakvó és féltékeny pillantásait ahogy engem és Suyeob-ot méregetett. Nem is törődve vele ettünk tovább, s mikor kiléptünk az ajtón engem nekilökött a falnak s hozzám simult.

-Hé!-kiabált rá Suyeob és a debella.

-Kik ezek?-lehelte az ajkamra.

-Ha nem engedsz el két másodpercen belül, letépem a golyóidat!-szűrtem a fogaim között, s elnevette magát. Nevetése mint a déli harangszó, s feljöttek bennem az emlékek.

-Engedd el!-állt mellém Suyeob és dühös pillákkal figyelte Minho-t. Nocsak.... Midőn fordulat ez itt kérem szépen!

-Állj le Suyeob!

-Mert ha nem?-sandított rá Ho.

-Azt nem akarod tudni!-mondta egyre idegesebben Yeob.

-Hú de ijesztő...-nevette ki ez a marha.

-Lerúglak mint focista a csillárt!-csaptam mellkason hogy rám figyeljen ne szegény Yeob-ra mert ha Ho nekiáll vele bunyózni a srácból semmi nem marad.

-Talán hajtasz rá?-engedett el Minho és a fiú elé állt.

-Semmi közöd hozzá!-húzta ki magát.

-De van hozzá közöm. Mivel a barátnőm!-kiabált rá Ho.

-Hé!!!-kiabáltam el magam és közéjük álltam-Nem vagyok a barátnőd értve vagyok!

-De Yumi...-remegett meg a hangja.

-Kurvára elcseszted mikor elmentél! Igen elküldtelek volna! De egy búcsú levelet azért hagyhattál volna hogy legalább tudjam hogy élsz! De nem kaptam! Egy árva fecnit sem! Erre egyik napról a másikra ide állítasz és felforgatod az életemet! Elég ebből! Ha kellek küzdj!-folytak a könnyeim-És viseld el hogy miután elmentél, másnak is kellek! S most menj el!

-Na de...-makogta.

-Menjünk!-kaptam el Suyeob kezét és húztam magam után. Büszkén ment mellettem, túl büszkén. S mellkason csaptam.-Mit nem értesz azon hogy „Állj le Suyeob!”? Mi van akkor ha lecsap? Vakarhattalak volna fel arról a tetves betonról!

-Nem kell engem félteni.-húzta ki magát vigyorogva.

-Te tényleg idióta vagy.-állapítottam meg s megindultam, erre ez az állat visszarántott és megcsókolt. Ajkai diadalittasak voltak s mint a cseppentett méz. Mikor elvált tőlem egy apró mosoly húzódott az ajkaira, én pedig ezzel a lendülettel töröltem képen.-Ha még egyszer hozzám érsz, fogpiszkálót csinálok belőled!-fenyegettem. De mikor elfordultam egy apró mosolyra görbült a szám, s végignyaltam a számon. Soyun és a debella vad barom csak pislogtak mint hal a szatyorban hogy mi a búbánat volt ez. Elmentem mellettük s hallottam hogy a kiskutya újra a sarkamban van.

-Ezek se százasok...-motyogta Sanha.

-Vigyázz mert téged csap agyon először...-intette óvatosságra Yun az ős embert.

-Parkba próbálni!-mondtam kicsit hangosan hogy hallja a barátnőm is, s arra vettem az irányt.

Soyun 11.Rész ~

Felfoghatatlan volt a dolog, hogy mi van. Túl hiperaktív mivoltom, most le volt blokkolva.
Csak pislogni tudtam. Yumi sarkon fordult és elszaladt, Minho vagy ki a franc meg utána.
Yesung maradt mellettem, Ő fogta meg a karom, hogy ne menjek utánuk.
-Most hagyd őket. Jobban jársz. - mondta.
-Akkor felhívom Sanhat. - kikotortam a mobilom, és felhívtam a fiút.
-Mondjad. - vette fel.
-Hallod szívem, hol laktok? Felnézhetek hozzátok? Most nem túl jó ötlet haza mennem.
-Persze.
Lediktálta a címet, én pedig odamentem.
-Srácok! - pattogtam be amikor Sanha ajtót nyitott.
-Szia Yuna! - jött a válasz.
-Mit csinálunk? - ültem Yeonsoo és Selin közzé.
-Eszünk, aztán alszunk. - mondta Hayong.
-Leader sshi! - néztem rá.
-Holnap fellépés. - mondta.
-Akkor kár volt eljönni. - loptam el egy falat répát Selin dobozából.
-Itt is aludhatsz. - mondta Sanha.
-Ja igen! - mondtam. -Hol a mosdó? - néztem rá.
-Balra, harmadik ajtó. - mondta.
-Akkor gyere. - felpattantam, és berángattam a fürdőbe.
-Mi a baj? - ijedt meg.
-Semmi. - megcsókoltam. Hagyta, hogy leszedjem a ruhát róla, aztán a mosógépre ültem, és két menetet lenyomtunk, mikor hogy helyezkedve.
-Wow! - piheget a nyakamba.
-Jól bírod. - simogattam a haját a tarkóján.
-Mindenkivel ezt csinálod? - nézett rám.
-Nem, csak aki tetszik. És Te kifejezetten tetszel. - karoltam át a nyakát, rá mosolyogtam.
-Megfogsz fázni. - emelt le.
-Uh. Ilyen is ritkán van, hogy zsibbadok. - kuncogtam. -Azt hiszem megtartalak. - nevettem fel.
-Ezt jó hallani. - mosolygott.
Lezuhanyoztunk, kaptam tőle alvós pólót is és egy boxert, de azt inkább visszaadtam, mert túl nagy volt rám. Meg mindig van nálam váltás alsó.
-Végre már! - szaladt be Selin mellettem.
-Majdnem másfél órája itt sír, hogy neki kell a wc. - mondta Leader.
-Bocsi. - nevettem el magam.
Sanha megölelt hátulról, és a nyakamba csókolt.
-Menjünk aludni. - mondta.
-Jó, magamra erőltettem az alvást. - kuncogtam.
Persze öt perc se kellett, már aludtam.
Reggel csináltam reggelit, kiraktam a fiúknak, és haza mentem. Csend volt, csináltam Yunak reggelit, aztán elindultam a partra. Nem volt kedvem otthon ülni. Zenét hallgatva ültem a parton és néztem a vizet. Sanha hívott, de nem vettem fel. Tegnap túl hamar másztam rá, és azt hiszem, most az egyszer szerelmes vagyok. Úgy igazán szerelmes. Mert most szégyellem magam.
Sose voltam az a nyugodt, és hűséges típus, és nem az számít, hogy Sanha Idol, hanem, hogy mit érez. Nem tudok a saját érzésemmel se mit kezdeni, mert túl sok van, és túl kuszák.
Valaki leült mellém.
-Yumi. - néztem a lányra. -Mi lesz ha elszarom? Tudod milyen vagyok, és...
-Ha szereted akkor nem lesz gond. - mosolygott.
-Veled mi a helyzet? - néztem újra rá.
-Fájdalmat okozott. Ne várja, hogy azonnal megbocsátom neki.
-Hát kicsit durva, hogy mi volt, szóval megértem az érzéseid.
-Sziasztok. - hallottam Sanha hangját.
-Szia... sztok. - Suyeob is is vele volt.
-Beszélhetünk? - nézet rám Sanha. Yu felállt, és elindult, Yeob meg utána. -Miért hagytál ott? - ült mellém.
-Megijedtem. - néztem a vizet. -Olyan vagyok mint Casanova, csak csajban. Nálam a pasik csak trófeák voltak. De... érzek irántad valamit, ami megijeszt, és... nem tudok ezzel mit kezdeni. - sóhajtottam.
-Az ellentétek vonzák egymást, ezt nem tudtad? - bújt hozzám.
-Fájdalmat fogok okozni.
-Túl elém.
-Bárhol, és bármikor szexelni foglak cipelni.
-Rendelkezésedre állok. - kuncogott.
-Ahogy akarod. Én előre szóltam. - fejem a nyakába furtam.
-Nem lesz gond. - nyugtatott.
Adtam egy csókot neki, aztán mentünk megkeresni Yeobot és Yumit, majd beültünk egy pizzára, az egyik étterembe.

Yumi 10.Rész~

Miután kitáncoltam magamból a stresszt és a fájdalmat, a z idegeim lassacskán megnyugodtak és a földre dőlve nyúltam el Yesung mellett.

-Jobb?-kúszott mellém és a hasamra tette a fejét. Nem volt lelki erőm arra hogy lerúgjam magamról így felbátorodott és csókolgatni kezdte a hasam.

-Ne csináld...-mondtam erőtlenül és kupán vertem. Ekkor kapott egy SMS-t miután tág pupillákkal pislogott körbe.-Mi van?-löktem meg a vállát.

-Semmi...-motyogta zavartan-Ne üss le!-morogta és rám ült lovagoló pózban, nyakam kezdte csókolgatni. Azonnal megcsörrent a telefonja.

-Szállj le rólam te gyökér!-löktem le magamról és megrúgtam. Felkapta a mobilját és valamit keresett. Hallottam hogy valaki kiabál a vonal túlsó végéről, de nem törődve vele felvettem egy üveg vizet és a víz közelébe mentem.

-Elnézést!-szólított meg egy kislány-Ezt egy bácsi küldi!-nyomott a kezembe egy kis dobozt.

-Milyen bácsi?-guggoltam le hozzá és feltoltam a napszemüvegemet.

-Nem tudom.-mosolyodott el és otthagyott. Kíváncsian figyeltem ahogy vissza ugrál az édesanyjához és vidáman beszél hozzá. Hát ebből sem tudtam meg semmit. Kinyitottam a dobozkát és egy cetli volt benne s egy ugyan olyan medál mint amit régen kaptam Minho-tól. Ezt a karkötőt azóta hordom mióta megkaptam tőle. A cetlin az állt „Boldog szülinapot.”. Ez a végtelen jel, egyszerű ezüst medalion.

-Utálom az ajándékokat!-morogtam és lecsuktam a dobozt, s ezzel a lendülettel belehajítottam a folyóba. Szemüvegem visszatettem a pilláim elé.-Pá!-intettem Yesung-nek és elindultam haza. Az ajtón belépve megláttam Yun-t a kanapén mellett. Ledobtam magamról a cipőt, erre a kezembe nyomott egy dobozkát.-Ez mi?-fogtam meg és lehuppantam a kanapéra.

-Születésnapi ajándék.-mosolygott rám és leült mellém.

-Nincs szülinapom!-nyomtam vissza a kezébe.

-De, ma van 28. Még tavaly Yesung kikotyogta részegen, hogy nem tud neked mit venni, mert ha vesz valamit, te garantáltan vissza adod neki. Szóval, ma vagy 19. Ne is tagad. És ha el se fogadod mint szülcsinapcsiajcsinak, akkor legalább azért fogad el, mert nekem is van.-mondta ki egy szuszra.

-Levegőt vegyél.-mondtam neki.

-Vetem közben, tudod van orrom is.-vigyorgott.

-Jó...-sóhajtottam egyet és vissza vettem a dobozkát.

-Nekem is van...-mutatta meg a medálját-Amúgy...-fordult fejjel lefelé és kiszedett valami fecnit a táskájából.-Indulunk?-adta a kezembe a lapot. Úgy tűnik még egy hetünk van próbálni és ha minden nap keményen gyakorolunk talán még meg is nyerhetjük.

-Naná.-mosolyodtam el. Visszaadtam neki a lapot majd bevonultam a szobámba, bedőltem az ágyba. Vajon ki küldte azt a jelet? Ez csak egy ember ígérte meg, oké most Yun is ilyen jeles nyakláncot vett nekem, de... És miért volt Yesung ma ilyen? Ilyen furcsa... Elővettem a mobilomat és megnéztem az időt. Éjfél körül jár. Kivettem egy kapucnis pulcsit a szekrényből és magamra húztam. Kilestem hogy barátnőm még a kanapén hesszel-e. De nem láttam nyomát sem, így kisurrantam. A sitykám a fejemen és ráhúztam a kapucnimat is. Fülembe tettem a fül hallgatómat és mentem. Elővettem a mobilom és hívtam Yesung-öt. Nagyon kíváncsi vagyok ki hívta fel.

-Igen?-vette fel a telefont, a hangja nevetős volt, így gondolom a srácokkal van.

-Park!-mondtam ki hogy hol vagyok, s leültem a padra.

-Mi van vele?-értetlenkedett-És kivel beszélek?

-Anyáddal!-kiabáltam rá.

-Ohh! Ayumi! Bocsánat! Hol vagy?-hallottam hogy körülötte mindenki elhallgat.

-Hagyjuk!-nyomtam ki a telefont. Visszakapcsoltam a zenét s a Miss A-I don't need a man című dalra tekertem. Max-ra a hang és nekiálltam táncolni s énekelni. A koreográfiát és a szöveget is pontosan tudtam, igaz nem vagyok túl csajos. De néha előjön belőlem is a lány. Miután táncoltam le vettem csak észre hogy Yesung ott ül a padon, mögötte pedig a fáknál áll valaki.

-Mit akartál?-kérdezte Sung mosolyogva.

-Mondtam hagyjuk! Menj el!-tettem volna be a fülest a fülembe, de megfogta a csuklómat.- Kim Jongwoon! Utoljára mondom neked! Ne érj hozzám!-sziszegtem izzó szemekkel.

-Ugyan olyan tüzes mint régen.-hallottam hogy a fánál lévő ember kuncog mikor ezt mondja.

-Nincs kedvem hozzád!-néztem Woon-ra és kihúztam a kezem az övéből. Valami másik helyet kell keresnem, mert ez a gyökér tuti nem fog lelépni csak úgy. Ahogy pár lépést tettem arrébb megszólított az idege.

-Na és kihez van?-tette fel a kérdést egy ismerős hang.

-Mi közöd hozzá?

-Kérdésre kérdéssel nem válaszolunk.

-Azt csinálok amit akarok.-vontam vállat-Mellesleg ki a bánat vagy?

-Nem ismered meg a hangomat?-érződött a hangján hogy ledöbbent.

-Talán jobb is.-húztam el a számat-Na pá!-fordítottam nekik hátat.

-Várj!-kiabálták el magukat egyszerre. Kíváncsian fordultam vissza s karba font kézzel, s felvont szemöldökkel figyeltem őket.

-Rendben!-sóhajtott az idegen. Lassú lépteket tett felém s ekkor világította meg a lámpa fénye az arcát.

-Nem...-leheltem elhaló hangon.

-Szia.-köszönt tarkóját vakargatva Minho. A vér megfagyott az ereimben és kővé dermedtem.

-Ez... Nem lehet... - makogtam és a könnyeim a szemembe gyűltek.

-Ma a parkban ő hívott fel.-magyarázta Yesung mosolyogva.

-Ez nem igaz...-suttogtam.

-De én vagyok!-lépkedett felém s megállt előttem. Toronyként magaslott felém, s haja kissé arcába lógott. Szemei csillogtak a lámpa fényénél én pedig nem hittem annak amit látok.-Hiányoztam?

-De...-akadt el a hangom.

-Ayumi!-hallottam Soyun kiabálását és megállt Yesung mellett-Ez meg ki?-nézett az előttem magasló fiúra. Először elöntött a melegség hogy a régi szerelmem itt áll előttem, de aztán a düh amiért így eltűnt.

-Pukkadj meg!-néztem Ho-ra összeszorított szemekkel és gondoltam faképnél hagyom, de elkapta a derekamat.-Engedj el!-kiabáltam és próbáltam kiszabadulni a karolásából. Miután nem hagyta mellkasát kezdtem püfölni s a könnyeim megindultak.-Rohadék! Utállak!-piff paff. Ő nem csinált semmit, csak tartott s várta hogy kitomboljam magam.

-Én ezt nem értem...-suttogta oda Yun Sung-nak.

-Elmentél!-kiabáltam újra és megint mellkason csaptam. Kezem mellkasán maradt és nem bírtam tovább lassan kezdtem csúszni lefelé, de megtartott. Így fejem mellkasának döntve bőgtem mint egy kétéves akitől elvették a nyalókát.

-Ő Minho... Ayumi első és egyetlen szerelme.-mondta Jongwoon a magyarázatot-De Ho két éve elment, senkinek egy szót nem szólt. Csak lelépett, Yumi szíve azóta is csak érte dobogott. Bármennyire is próbáltam más felé terelni, sosem ment. Nem felejtette őt el. Ezért egy év után, már nem tehettem mást csak mellette vagyok mindig és vigyázok arra nehogy hülyeséget csináljon. Emlékszel még arra mikor a kórházban volt?

-Igen...-suttogta Yun és megborzongott, mintha valami rossz emlék jutott volna eszébe.

-Akkor ment el. Yumi egy doboz altatót vett be egy üveg Whisky-vel. Kimosták a gyomrát, azért volt kórházban.

-Szóval ő az akiről álmában beszélt...-mondta Soyun.

Soyun 9. rész ~

Értetlenül néztem Yu után. Reggel van még nekem ehhez. Felsóhajtottam, aztán elmentem zuhanyozni.
Délig volt időm rendet rakni, aztán újra ellenőrzés álla vetettem a randis cuccom, és megállapítottam, hogy ez nem lesz jó! Kikotortam a fehér, hosszabb alju ingem, amihez fekete vastag szíj van, és azt vettem föl a fekete cica nacihoz. Cipő, táska -ami mindig nálam van-, és kettőre már a parkban voltam. Négy óráig vártam, de még csak SMS-t se írt, hogy nem jön. Voltaképpen, még a tegnapira se reagált.
Hívtam is, de ki volt kapcsolva. Sose csinált ilyet.
-Yun? - hallottam Sanha hangját. Lefejeltem a térdem.
-Már csak Te hiányoztál! - álltam fel.
-Hé! Várj már! - kapta el a karom amikor elindultam.
-Dolgom van. - húztam el a karom.
-Félre értettél tegnap! - állt elém. -De magas lettél. - nézet végig rajtam. - És csinos vagy. - jegyezte meg.
-Cipő, és kösz. Térj a lényegre! - fontam karba a kezeim.
-Nem jön be a törpecirkáló! Félre értetted a tegnapi reakcióm. Én azért lepődtem meg, mert Én és Ő... - rám meredt. -Kizárt, hogy bármi legyen közte és köztem! Ki nem állhatom. - fintorgott.
-Befejezted? - kérdeztem.
-Nem! - csattant fel.
-Akkor Én most megyek. - kerültem ki.
-Várj már! - újra megfogta a karom, és ahogy megfordultam, az ajkaimra tapadt. Meredtem a csukott szemeire, aztán amikor megfogta az arcom, visszacsókoltam. Illata az orromba kúszott, Én pedig ha nem lettünk volna a parkban, leteperem. Mondjuk van pár jól takaró bokor... de nem kockáztatom a hírnevét.
-Ritkán fordul elő velem, hogy pasik lépnek, szóval ez most meglepett. - kuncogtam, aztán kinyitottam a szemeim.
-Örülök neki. - egy utolsó puszit kaptam az ajkaimra, és elengedett. -Amúgy hová készülsz ilyen csinosan? - mosolygott.
-Randim lett volna, de Woobin felültetet. Nem jött el. - vontam vállat.
-Akkor helyettesítem.
-Felesleges! Ne légy balfasz! - paskoltam meg a vállát. Elindultam, ő pedig jött utánam. Át karolta a vállam. -Attól, hogy lenyaltad a szájfényem, nem járunk! - vettem le magamról a mancsát.
-Bocsánat. - kuncogott. -Hová most? - kérdezte.
-Sétálni. - sálam megigazítottam, és irány a part.
Egyik részen észre vettem Yut, így a korlátnak dőlve, mosolyogva figyeltem.
Szeretem ha táncol, mert akkor tudom, hogy szabadnak érzi magát, és nem gondolkozik a rossz dolgokon.
-Szépen táncol. - mondta Sanha.
-Tudom. - újra elindultam, és most a városba mentünk.
Néztem is a kirakatokat, de egyik ajándék se volt olyan, ami Yumi.
-Nézd csak. - mutatott egy nyaklánc párra.
-Igen! Ez az. - mosolyogtam rá.
Egy ezüst, végtelen jeles nyaklánc volt, egyik oldalán egy fecske, és a másik párján is csak az a másik oldalon. Szerintem ez tökéletes lenne neki. És nekem is, ezzel mindig fogja tudni, hogy vele vagyok. Sanha még bent maradt amikor én már kijöttem, és felraktam az egyik láncot. Tetszett.
-Tessék. Nem tudtam, ott hagyni. - adott egy dobozt, rá pislogtam.
-Nekem? De mire? - nyitottam ki. Egy ezüst Love medálos karkötő volt. -Ez de szép. - mosolyogtam rá. -Nem adom vissza, mert tetszik. - nevettem el magam.
-Nem is venném vissza. - mosolygott. Felrakta a csuklómra, és amíg én nézegettem addig, Ő már megint eltűnt.
-Hova lett már megint ez a fiú? - néztem szét.
-Te, nézd már. - szólalt meg a hátam mögött.
-Te jó isten! Ne ijeszteges. - csaptam mellkason.
-Bocsi. - húzta össze magát.
-Na mit találtál? - néztem rá.
-Egy hirdetés, Táncversenyre. - nyomta az orrom  alá a lapot.
-És mi az eget kezdjek én ezzel? - pislogtam.
-Törpecirkálóval indulhatnátok. - forgatta meg a szemeit.
-Aha. Majd meglássuk. - vettem el a lapot és tatyiba raktam. megfordultam, hogy most már mehetünk haza, amikor megláttam Woobint, ahogy épp nyálcserét végez egy lánnyal. -Szép, mondhatom. Azt a kurva telefont, meg nem vagy képes felvenni, és szólni, hogy épp mást kengyelezel? - mondtam hangosan. Meredt szemmel nézett rám.
-Yun...- kezdte.
-Már tök mindegy, de legközelebb, ne is jussak még csak eszedbe se. - kikerültem őket, és elindultam ki.
-Ez ki volt? - ért be Sanha.
-Akivel randiztam volna. - vontam vállat.
-És ki se akadsz? - lepődött meg.
-Nem járok vele, max a szobámig. De nem érdekel, hogy mással kettyint, de legalább szólt volna, hogy ne készüljek. - fintorogtam.
Haza kísért, én pedig otthon lepakoltam, lezuhanyoztam, aztán megvártam Yumit.
-Ez mi? - pislogott a dobozra.
-Születésnapi ajándék. - mosolyogtam, és mellé kuporodtam.
-Nincs születésnapom. - adta vissza a dobozt.
-De, ma van 28. Még tavaly Yesung kikotyogta részegen, hogy nem tud neked mit venni, mert ha vesz valamit, te garantáltan vissza adod neki. Szóval, ma vagy 19. Ne is tagad. És ha el se fogadod mint szülcsinapcsiajcsinak, akkor legalább azért fogad el, mert nekem is van. - hadartam.
-Levegőt vegyél. - szólt rám. Elnevettem magam.
-Vettem, közben. Tudod, van orrom is. - mosolyogtam rá.
-Jó. - vette el vissza a dobozt.
-Nekem is van.  - mutattam az én láncom. -Amúgy...- fejjel lefelé lógtam le a kanapéról, és kiszedtem a papirt. -Indulunk? - adta oda neki. Megnézegette, aztán rám nézett.
-Naná! - mosolygott.
Akkor versenyre fel. Ayumi és Soyun alázni fog!

Yumi 8.Rész~

-10/4!-mondtam és közben egy kis vigyorra húzódott az ajkam.

-Francba!-vágta földhöz a labdát Yesung.

-Menjünk enni!-hallottam meg a fiúk hangját. Lepacsiztam Yesunggel majd odasomfordáltam a lelétóra.

-Lealáztad ám!-lelkesedett a kiskutya.

-Ha azt akartam hogy ne zaklasson muszáj volt.-vontam meg a vállam és leültem Soyun mellé, de ő csak felállt és elindult. Ennek meg már megint mi a baja?

-Várj már!-kapta el a karom a debella és oldalra húzott.

-Ha még egyszer hozzám érsz, megrúglak mint vemhes ló az indiánt!-szorítottam össze a fogaimat és ökölbe szorult a kezem s megálltam vele szemben.

-Mit pattogsz mindig?-hajolt közel hozzám és egyre csak cseszte fel az agyamat.

-Lerúglak mint focista a cipőorrát!

-Nem tudom miért vagy velem ilyen ellenséges...-egyenesedett ki.

-Irritálsz!-nyugtáztam és megindultam újra.

-Hogy lehet elhívni randira?-kapott volna megint utánam de összeszűkített szemekkel visszafordultam.

-He?-értetlenkedtem és ledöbbentem.

-Az egyik barátom randira akar téged hívni. És az érdekli hogyan hívjon randira.-mondta nyugodt hangon.

-Ha most magadról beszélsz, akkor sehogy.-vágtam magam laza állásba.

-Ch!-horkantott egyet és féloldalasan elmosolyodott-Nem magamról beszéltem, na meg ha én akarnálak felszedni már az enyém lennél.-tette magát egoista üzemmódba.

-Szép álmok szívi.-legyintettem rá és megindultam a már előre rohantak után. Tuti valamit mondott ez a zsiráf Yunnak azért ilyen.

-Ülsz mellém?-kérdezte kiskutya szemekkel a pincsi.

-Ha muszáj.-sóhajtottam és levágódtam a másik túlpörgött bolha mellé. Yun kacérkodott két sráccal, pedig Sanha-t kapta le. Na ez nem tetszik nekem.

-Suyeob!-szólította meg valamelyik gyerek a pincsit itt mellettem, óh hát akkor Suyeob a neve.

-Suyeob?-vontam fel a szemöldökömet mikor a számhoz emeltem a pálcát.

-Igen?-fordult felém csillogó szemekkel.

-Semmi.-mondtam unottan és ettem tovább-Csak nem tudtam a neved.-vontam vállat.

-Ja hát akkor most már tudod.-vigyorgott-A becenevem pedig J:eta.-pattogott a széken.

-Szuper...-ettem meg a tányéromon levő kaját és hátra dőltem. Még egy darabig fixíroztam barátnőmet ahogy elnevetgél a fiúkkal, Sanhat pedig le se tojja. Ez úgy tűnik nem tetszik a srácnak.-Mit mondtál neki?-morogtam az orrom alatt hogy csak a mellettem ülő srác hallja.

-Ki?-fordult felém Suyeob.

-A debellának szóltam.-rúgtam Sanha bokájába az pedig szúrósan rámnézett. Elővettem a mobilomat és elkezdtem írni.

~Mit mondtál neki, te szerencsétlen?~-elvette a mobilomat és ő is pötyögött.

~Semmit, csak...~-és leírta az egész sztorit.

~Idióta!~

Elkezdtem nyújtózkodni és akkora nyaklevest adtam a zsiráfnak hogy majdnem kiesett a szeme.

-Aucs. -háborgott és mérges pillákkal lesett.

-Ne pezsegjél gyerekpezsgő!-morogtam rá-Idióta!-rúgtam bokán újra.

-Mi a baj?-pislogott rám J:eta, mivel izgek mozgok hogy agyhelyen tudjam vágni ezt az idétlen debellát-Kényelmetlen a szék?

-Ja.-morogtam.

-Nekünk mennünk kell.-húzta meg a hajam egy kicsit Sanha mikor felállt.

-Tudod mit húzogass!-könyököltem herén, ahogy kihúztam a székemet. Szerintem én ezt a gyereket még megölöm ebben a hónapban.

-Valamikor találkozunk?-álltak meg az étterem előtt és kérdezte tőlem Suyeob.

-Na az hiányzik még nekem!-nyújtózkodtam és a tarkómat szorítottam.-Na pá!-indultunk meg haza. Most komolyan rám féltékeny Yun? Sandítottam rá folyamatosan. Ő pacsizik le mindenkivel és bízik meg mindenkiben, erre meg rám féltékeny? Sosem bíztam senkiben, nem szóltam senkihez csak ha muszáj volt. Erre meg rám féltékeny. Főleg egy olyan srác miatt akit legszívesebben felnégyelnék és a disznók elé dobnék. Ma is csak azért jöttem el, mivel közölte hogy találkozunk vele. De biztos jó érzés, ha még hozzám sem szól. Haza értünk ő pedig bevetette magát a szobájába. Én megfogtam egy üveg Whiskey-t. Abból mindig van itthon ha én vásárolok. És leültem egy pohár kíséretében a kanapéra és elkezdtem inni. Mikor már az üveg felét megittam jött ki Soyun és csak nézett.-Mi van?-sandítottam rá. Nem mondtam el neki soha hogy holnap lesz a szülinapom. Valahogy mindig kérdezte, én pedig valahogy eltereltem a figyelmét. Vagy egy dögös pasival, vagy valami kajával, vagy teszem azt egy cuki dologgal. Ezen az éjszakán mindig iszogatok egymagamban.

-Semmi...-suttogta és bement a szobájába. Poharamat teli öntöttem és kiittam a felét. Nem mindig iszogattam egyedül ezen az éjszakán. Egy személy volt aki mindent tudott rólam! Egy aki ismert, akivel minden nap tudtam nevetni. De róla sem tud senki. Hisz elvesztettem. Így ezen az éjszakán szokásomhoz híven, megiszok egy üveg italt és reggel elmegyek. Elmegyek oda, ahol ketten voltunk. Nem volt gond, nem voltak kötöttségek. Csak mi voltunk egymásnak. Miatta iszom a Whiskey-t is. Ő szerette. S azóta hogy eltűnt, megváltoztam. Az üveg utolsó kortyát is kiittam, majd bementem a szobámba. Beállítottam a telefonom ébresztőjét kilencre és bevágtam a szunyát.

Aznapi ruhám~

Másnap reggel a telefonom előtt keltem és kikapcsoltam az ébresztőt. Átöltöztem és nem törődve azzal hogy Yun éppen az asztalnál ül és rám vár, kiléptem a lakás ajtaján. Laza, ruganyos léptekkel mentem s felszálltam az első Han-folyó felé tartó buszra. Leszálltam és a szokásos helyre mentem, ahol voltunk.

-Tudtam én hogy itt leszel.-mosolyodott el Yesung.

-Menj a pokolba.-dünnyögtem és törökülésben leültem nézni a hullámzó vizet. Yesung az egyetlen aki ismerte Minho-t.

-Boldog szülinapot.-ült le mellém és meglökött a vállával.

-Ja...-húzódtam el tőle.

-Még mindig hiányzik?-tette fel elfojtott hangon a kérdést.

~Vállamat átkarolta, én pedig hozzá bújtam.

-Szeretlek.-suttogta ő és a fejem búbjára nyomott egy puszit.

-Én nem.-kuncogtam fel.

-Tényleg?!-játszotta el hogy felháborodott-Akkor el is megyek!-akart felállni, én pedig a ölébe másztam hogy ne tudja megtenni.

-Szeretlek Lee Minho. -nyomtam egy puszit a szájára, ő pedig magához szorított.

-Boldog szülinapot.-suttogta a fülembe.~

Villant eszembe ez az emlék. Ez volt az utolsó emlékem tőle. Szemeimbe könnyek gyűltek, de erős vagyok. Nem fogok sírni!

-Ezt igennek veszem.-hajtotta le fejét Sung. Pár óra elteltével magamra hagyott az emlékeimmel, de vissza tért két üveg ásványvízzel és egy magnóval. Bekapcsolta az After School-First Love című dalt én pedig táncoltam. Minden egyes mozdulat, ugyan az volt mint akkor. A szívem megszakadt és a könnyeim folytak.