Délig volt időm rendet rakni, aztán újra ellenőrzés álla vetettem a randis cuccom, és megállapítottam, hogy ez nem lesz jó! Kikotortam a fehér, hosszabb alju ingem, amihez fekete vastag szíj van, és azt vettem föl a fekete cica nacihoz. Cipő, táska -ami mindig nálam van-, és kettőre már a parkban voltam. Négy óráig vártam, de még csak SMS-t se írt, hogy nem jön. Voltaképpen, még a tegnapira se reagált.
Hívtam is, de ki volt kapcsolva. Sose csinált ilyet.
-Yun? - hallottam Sanha hangját. Lefejeltem a térdem.
-Már csak Te hiányoztál! - álltam fel.
-Hé! Várj már! - kapta el a karom amikor elindultam.
-Dolgom van. - húztam el a karom.
-Félre értettél tegnap! - állt elém. -De magas lettél. - nézet végig rajtam. - És csinos vagy. - jegyezte meg.
-Cipő, és kösz. Térj a lényegre! - fontam karba a kezeim.
-Nem jön be a törpecirkáló! Félre értetted a tegnapi reakcióm. Én azért lepődtem meg, mert Én és Ő... - rám meredt. -Kizárt, hogy bármi legyen közte és köztem! Ki nem állhatom. - fintorgott.
-Befejezted? - kérdeztem.
-Nem! - csattant fel.
-Akkor Én most megyek. - kerültem ki.
-Várj már! - újra megfogta a karom, és ahogy megfordultam, az ajkaimra tapadt. Meredtem a csukott szemeire, aztán amikor megfogta az arcom, visszacsókoltam. Illata az orromba kúszott, Én pedig ha nem lettünk volna a parkban, leteperem. Mondjuk van pár jól takaró bokor... de nem kockáztatom a hírnevét.
-Ritkán fordul elő velem, hogy pasik lépnek, szóval ez most meglepett. - kuncogtam, aztán kinyitottam a szemeim.
-Örülök neki. - egy utolsó puszit kaptam az ajkaimra, és elengedett. -Amúgy hová készülsz ilyen csinosan? - mosolygott.
-Randim lett volna, de Woobin felültetet. Nem jött el. - vontam vállat.
-Akkor helyettesítem.
-Felesleges! Ne légy balfasz! - paskoltam meg a vállát. Elindultam, ő pedig jött utánam. Át karolta a vállam. -Attól, hogy lenyaltad a szájfényem, nem járunk! - vettem le magamról a mancsát.
-Bocsánat. - kuncogott. -Hová most? - kérdezte.
-Sétálni. - sálam megigazítottam, és irány a part.
Egyik részen észre vettem Yut, így a korlátnak dőlve, mosolyogva figyeltem.
Szeretem ha táncol, mert akkor tudom, hogy szabadnak érzi magát, és nem gondolkozik a rossz dolgokon.
-Szépen táncol. - mondta Sanha.
-Tudom. - újra elindultam, és most a városba mentünk.
Néztem is a kirakatokat, de egyik ajándék se volt olyan, ami Yumi.
-Nézd csak. - mutatott egy nyaklánc párra.
-Igen! Ez az. - mosolyogtam rá.
Egy ezüst, végtelen jeles nyaklánc volt, egyik oldalán egy fecske, és a másik párján is csak az a másik oldalon. Szerintem ez tökéletes lenne neki. És nekem is, ezzel mindig fogja tudni, hogy vele vagyok. Sanha még bent maradt amikor én már kijöttem, és felraktam az egyik láncot. Tetszett.-Tessék. Nem tudtam, ott hagyni. - adott egy dobozt, rá pislogtam.
-Nekem? De mire? - nyitottam ki. Egy ezüst Love medálos karkötő volt. -Ez de szép. - mosolyogtam rá. -Nem adom vissza, mert tetszik. - nevettem el magam.
-Nem is venném vissza. - mosolygott. Felrakta a csuklómra, és amíg én nézegettem addig, Ő már megint eltűnt.
-Hova lett már megint ez a fiú? - néztem szét.
-Te, nézd már. - szólalt meg a hátam mögött.
-Te jó isten! Ne ijeszteges. - csaptam mellkason.
-Bocsi. - húzta össze magát.
-Na mit találtál? - néztem rá.
-Egy hirdetés, Táncversenyre. - nyomta az orrom alá a lapot.
-És mi az eget kezdjek én ezzel? - pislogtam.
-Törpecirkálóval indulhatnátok. - forgatta meg a szemeit.
-Aha. Majd meglássuk. - vettem el a lapot és tatyiba raktam. megfordultam, hogy most már mehetünk haza, amikor megláttam Woobint, ahogy épp nyálcserét végez egy lánnyal. -Szép, mondhatom. Azt a kurva telefont, meg nem vagy képes felvenni, és szólni, hogy épp mást kengyelezel? - mondtam hangosan. Meredt szemmel nézett rám.
-Yun...- kezdte.
-Már tök mindegy, de legközelebb, ne is jussak még csak eszedbe se. - kikerültem őket, és elindultam ki.
-Ez ki volt? - ért be Sanha.
-Akivel randiztam volna. - vontam vállat.
-És ki se akadsz? - lepődött meg.
-Nem járok vele, max a szobámig. De nem érdekel, hogy mással kettyint, de legalább szólt volna, hogy ne készüljek. - fintorogtam.
Haza kísért, én pedig otthon lepakoltam, lezuhanyoztam, aztán megvártam Yumit.
-Ez mi? - pislogott a dobozra.
-Születésnapi ajándék. - mosolyogtam, és mellé kuporodtam.
-Nincs születésnapom. - adta vissza a dobozt.
-De, ma van 28. Még tavaly Yesung kikotyogta részegen, hogy nem tud neked mit venni, mert ha vesz valamit, te garantáltan vissza adod neki. Szóval, ma vagy 19. Ne is tagad. És ha el se fogadod mint szülcsinapcsiajcsinak, akkor legalább azért fogad el, mert nekem is van. - hadartam.
-Levegőt vegyél. - szólt rám. Elnevettem magam.
-Vettem, közben. Tudod, van orrom is. - mosolyogtam rá.
-Jó. - vette el vissza a dobozt.
-Nekem is van. - mutattam az én láncom. -Amúgy...- fejjel lefelé lógtam le a kanapéról, és kiszedtem a papirt. -Indulunk? - adta oda neki. Megnézegette, aztán rám nézett.
-Naná! - mosolygott.
Akkor versenyre fel. Ayumi és Soyun alázni fog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése