Yumi 2.Rész~

A sikeres kosármeccs után Yunnal elmentünk venni kaját, de sikeresen telibe öntötték levessel, ami valljuk be őszintén rohadt forró.

-Cseszd meg!-löktem fel a srácot és két haverját mikor mentem be barátnőm után a mosdóba. Láttam hogy nincs felhólyagosodva így még nem másodfokú égési sérülés, nem kell a kórház. Bejött a három töketlen akik leöntötték. Úgy tűnik Yun ismeri őket. Pech, nem nagyon érdekel kik ezek, csak az hogy minél távolabb legyenek tőlünk.

-Leugrok a gyógyszertárba hozok rá valamit, te addig borogasd.-vettem ki a táskámból a pénztárcámat és megindultam. Ahogy csuktam volna magam mögött az ajtót éreztem hogy nem záródik, de nem foglalkozva vele, napszemüvegemet újra feltéve indultam meg. Még jó hogy a plázában két emelet van és pont alattunk helyezkedik el a patika.

-Héé!-szólt valaki. Nem törődve vele vagy mással mentem tovább, biztosan másnak szól.-Héééé!-szólalt meg megint és elkapta a csuklómat.

-Ha még egyszer hozzám érsz kitépem a karod!-szorítottam össze a fogaimat. S kirántottam a kezem.

-Bocsánat!-emelte maga elé a kezeit és bűnbánó fejjel nézett.

-Mit akarsz?-álltam meg lezserül előtte.

-Elkísérhetlek?-pislogott aranyosan abban reménykedve hogy ez hat nálam. De pechjére még Yun sem tud így manipulálni.

-Öhhmm...-gondolkoztam el és csillogó szemekkel pislogtam rá.

-Hmm?-csillogtak vissza a szemei.

-Nem!-vágtam rá mogorván és újra nekiindultam a lépcsőknek.

-De naaa!!-nyávogott és utánam szaladt. Na szuper! Még egy matrica! Nemtörődöm fejjel iszkoltam végig az épületen és bevágódtam a patika ajtaján. Odaálltam az egyik recepcióshoz, vagy mi az istenhez.

-Valamit forrázásra!-húztam le az orrom hegyére a napszemüveget.

-Harmadfokú? Más...

-Harmad!-szakítottam félbe, ő meg látszott nem csípi ezt.

-Máris hozom.-morogta flegmán.

-Kössz...-dőltem neki a pultnak és bizergálni kezdtem a hajamból egy tincset.

-Tessék.-tette le a spray-t.

-Kössz!-gyorsan kifizettem az árát, és mivel a kiskutya még mindig követett gyors léptekben mentem vissza Soyunhoz. Ott legalább a haverjai remélem maguknál tartják, mert tuti belerúgom az első árokba. Miután benyitottam a szemeim egyből barátnőm alakjára vágódott és befújtam a sérülését.

-Kétszer kell befújni.-nyomtam a kezébe azt a vackot és a vállamra kaptam mindkettőnk táskáját.

-Mi a neved?-kapta el a debella Soyun csuklóját, én pedig majdnem orrba rúgtam.

-Soyun. -mosolygott rá ez az eszement. Mi van ha ez egy drogos gyík és ránk akaszkodik? Az eszem megáll ettől a nőtől! Még jó hogy az a kiskutya nem kérdezte meg az én nevem is, tuti leszaggattam volna az állkapcsát mint kismacska a függönykarnist. Addig-addig agyaltam ezeken teljesen feleslegesen mire hazaértünk. És ami a legjobban meglepett hogy Yun meg sem szólalt! Ezt fel kell írnom a naptáramba!

-Olyan csendes vagy. Máskor meg szófosásod van.-szúrtam oda azért ezt is-Mi a baj?

-Semmi, nem vagyok éhes, megyek lefekszek. Szép álmokat.-hadarta el és bevágta maga mögött az ajtót. Mert semmi! Na mindegy, ha akarja elmondja, vontam vállat. Megfogtam a kajás dobozokat és a csibés szekrénybe tettem, mivel ez Yun beceneve. Legalábbis tőlem ezt a becenevet kapta. Megfogtam egy papírlapot és írtam neki reggelre egy levelet:

Kajád a szekrényben. Jó éjt Csibe!

Hónom alá csapva a dobozkáimat és a pálcikákat vonultam be a szobámba, és felültem törökülésben az ágyam közepére. Elmajszolgattam úgy hajnal egyig, majd miután már egy falattal sem bírtam többet lenyomni a torkomon, kidőltem az ágyon mint egy krumplis zsák és bevágtam a szunyát. Másnap reggel tíz óra közül szem dörgölve léptem ki a nappalinak és konyhának használt kis közös részbe.

-Jó reggelt!-köszönt egy apró mosollyal az ajkain Yun.

-Viszont.-intettem oda és bevonultam a fürdőbe. Megmostam az arcom és ébresztgettem magam. Mikor visszamentem a közös helyiségbe már az asztalon várt a reggeli.-Ez nem számít a kajafőzésbe.-mutattam a tojásra, s összehúzott pillákkal ültem le vele szemben.

-Mert szerinted akkor varázsoltam?-húzta össze ő is a szemöldökét.

-Akkor is te csinálsz vacsorát-vontam meg a vállam és belapátoltam a kaját.

-Nem érvényes!-kezdett csücsöri arccal duzzogni Yun.

-Szívás.-vontam meg a vállam és elmosogattam a tányéromat. Visszamentem a szobába átöltözni egy fekete pólót, terepmintás inggel, egy fekete macskanadrágot és hozzá illő fekete deszkás cipőt kaptam magamra.

-Hová mész?-pislogott Yun hatalmas boci szemekkel.

-Milyen a mellkasod?-álltam meg vele szemben.

-Már nem fáj annyira.-nézett be a pólója alá.

-Ne aggódj ez elmúlik.-vontam vállat és megint a kezébe nyomtam a spray-t.

-Honnan tudod? Csak nem orvos lettél az éjszaka?

-De! Lediplomáztam és már nyugdíjba is vonultam.-pöcköltem homlokon.

-Aucs!-duzzogott megint-De akkor honnan tudod?-toporzékolt mint egy kölök.

-Mert nem ilyen!-húztam lejjebb a nadrágomat és mutattam a csípőmet amit eltakar a póló és a gatya. Egy hatalmas emlék amit mutattam neki.

-Ezt honnan kaptad?-fagyott le mint a beton havazáskor.

-Nem csak a te apád volt olyan szörnyű.-vontam meg a vállamat és visszarendeztem magam az eredeti állapotomba.

-De...-kezdett volna el faggatni, mivel tudja ha rákérdez én elmondom.

-Anyám nekilökött a kályhához, mert eltörtem egy vázát.-vontam vállat.

-Ez most komoly?-akadt el még a lélegzete is.

-Ja.-vontam vállat újra-Akarsz parkozni?-fordultam vissza a vállam felett.

-Igen... Persze...-makogta és enyhén elvörösödött a feje. Ez akkor van mikor kicsit túlgondol valamit, és kizökkentik a gondolataiból.

-Akkor tipli.-tettem fel az elmaradhatatlan napszemüveget és kiléptem a lakásból.

Yumi szerkója~