Yumi 10.Rész~

Miután kitáncoltam magamból a stresszt és a fájdalmat, a z idegeim lassacskán megnyugodtak és a földre dőlve nyúltam el Yesung mellett.

-Jobb?-kúszott mellém és a hasamra tette a fejét. Nem volt lelki erőm arra hogy lerúgjam magamról így felbátorodott és csókolgatni kezdte a hasam.

-Ne csináld...-mondtam erőtlenül és kupán vertem. Ekkor kapott egy SMS-t miután tág pupillákkal pislogott körbe.-Mi van?-löktem meg a vállát.

-Semmi...-motyogta zavartan-Ne üss le!-morogta és rám ült lovagoló pózban, nyakam kezdte csókolgatni. Azonnal megcsörrent a telefonja.

-Szállj le rólam te gyökér!-löktem le magamról és megrúgtam. Felkapta a mobilját és valamit keresett. Hallottam hogy valaki kiabál a vonal túlsó végéről, de nem törődve vele felvettem egy üveg vizet és a víz közelébe mentem.

-Elnézést!-szólított meg egy kislány-Ezt egy bácsi küldi!-nyomott a kezembe egy kis dobozt.

-Milyen bácsi?-guggoltam le hozzá és feltoltam a napszemüvegemet.

-Nem tudom.-mosolyodott el és otthagyott. Kíváncsian figyeltem ahogy vissza ugrál az édesanyjához és vidáman beszél hozzá. Hát ebből sem tudtam meg semmit. Kinyitottam a dobozkát és egy cetli volt benne s egy ugyan olyan medál mint amit régen kaptam Minho-tól. Ezt a karkötőt azóta hordom mióta megkaptam tőle. A cetlin az állt „Boldog szülinapot.”. Ez a végtelen jel, egyszerű ezüst medalion.

-Utálom az ajándékokat!-morogtam és lecsuktam a dobozt, s ezzel a lendülettel belehajítottam a folyóba. Szemüvegem visszatettem a pilláim elé.-Pá!-intettem Yesung-nek és elindultam haza. Az ajtón belépve megláttam Yun-t a kanapén mellett. Ledobtam magamról a cipőt, erre a kezembe nyomott egy dobozkát.-Ez mi?-fogtam meg és lehuppantam a kanapéra.

-Születésnapi ajándék.-mosolygott rám és leült mellém.

-Nincs szülinapom!-nyomtam vissza a kezébe.

-De, ma van 28. Még tavaly Yesung kikotyogta részegen, hogy nem tud neked mit venni, mert ha vesz valamit, te garantáltan vissza adod neki. Szóval, ma vagy 19. Ne is tagad. És ha el se fogadod mint szülcsinapcsiajcsinak, akkor legalább azért fogad el, mert nekem is van.-mondta ki egy szuszra.

-Levegőt vegyél.-mondtam neki.

-Vetem közben, tudod van orrom is.-vigyorgott.

-Jó...-sóhajtottam egyet és vissza vettem a dobozkát.

-Nekem is van...-mutatta meg a medálját-Amúgy...-fordult fejjel lefelé és kiszedett valami fecnit a táskájából.-Indulunk?-adta a kezembe a lapot. Úgy tűnik még egy hetünk van próbálni és ha minden nap keményen gyakorolunk talán még meg is nyerhetjük.

-Naná.-mosolyodtam el. Visszaadtam neki a lapot majd bevonultam a szobámba, bedőltem az ágyba. Vajon ki küldte azt a jelet? Ez csak egy ember ígérte meg, oké most Yun is ilyen jeles nyakláncot vett nekem, de... És miért volt Yesung ma ilyen? Ilyen furcsa... Elővettem a mobilomat és megnéztem az időt. Éjfél körül jár. Kivettem egy kapucnis pulcsit a szekrényből és magamra húztam. Kilestem hogy barátnőm még a kanapén hesszel-e. De nem láttam nyomát sem, így kisurrantam. A sitykám a fejemen és ráhúztam a kapucnimat is. Fülembe tettem a fül hallgatómat és mentem. Elővettem a mobilom és hívtam Yesung-öt. Nagyon kíváncsi vagyok ki hívta fel.

-Igen?-vette fel a telefont, a hangja nevetős volt, így gondolom a srácokkal van.

-Park!-mondtam ki hogy hol vagyok, s leültem a padra.

-Mi van vele?-értetlenkedett-És kivel beszélek?

-Anyáddal!-kiabáltam rá.

-Ohh! Ayumi! Bocsánat! Hol vagy?-hallottam hogy körülötte mindenki elhallgat.

-Hagyjuk!-nyomtam ki a telefont. Visszakapcsoltam a zenét s a Miss A-I don't need a man című dalra tekertem. Max-ra a hang és nekiálltam táncolni s énekelni. A koreográfiát és a szöveget is pontosan tudtam, igaz nem vagyok túl csajos. De néha előjön belőlem is a lány. Miután táncoltam le vettem csak észre hogy Yesung ott ül a padon, mögötte pedig a fáknál áll valaki.

-Mit akartál?-kérdezte Sung mosolyogva.

-Mondtam hagyjuk! Menj el!-tettem volna be a fülest a fülembe, de megfogta a csuklómat.- Kim Jongwoon! Utoljára mondom neked! Ne érj hozzám!-sziszegtem izzó szemekkel.

-Ugyan olyan tüzes mint régen.-hallottam hogy a fánál lévő ember kuncog mikor ezt mondja.

-Nincs kedvem hozzád!-néztem Woon-ra és kihúztam a kezem az övéből. Valami másik helyet kell keresnem, mert ez a gyökér tuti nem fog lelépni csak úgy. Ahogy pár lépést tettem arrébb megszólított az idege.

-Na és kihez van?-tette fel a kérdést egy ismerős hang.

-Mi közöd hozzá?

-Kérdésre kérdéssel nem válaszolunk.

-Azt csinálok amit akarok.-vontam vállat-Mellesleg ki a bánat vagy?

-Nem ismered meg a hangomat?-érződött a hangján hogy ledöbbent.

-Talán jobb is.-húztam el a számat-Na pá!-fordítottam nekik hátat.

-Várj!-kiabálták el magukat egyszerre. Kíváncsian fordultam vissza s karba font kézzel, s felvont szemöldökkel figyeltem őket.

-Rendben!-sóhajtott az idegen. Lassú lépteket tett felém s ekkor világította meg a lámpa fénye az arcát.

-Nem...-leheltem elhaló hangon.

-Szia.-köszönt tarkóját vakargatva Minho. A vér megfagyott az ereimben és kővé dermedtem.

-Ez... Nem lehet... - makogtam és a könnyeim a szemembe gyűltek.

-Ma a parkban ő hívott fel.-magyarázta Yesung mosolyogva.

-Ez nem igaz...-suttogtam.

-De én vagyok!-lépkedett felém s megállt előttem. Toronyként magaslott felém, s haja kissé arcába lógott. Szemei csillogtak a lámpa fényénél én pedig nem hittem annak amit látok.-Hiányoztam?

-De...-akadt el a hangom.

-Ayumi!-hallottam Soyun kiabálását és megállt Yesung mellett-Ez meg ki?-nézett az előttem magasló fiúra. Először elöntött a melegség hogy a régi szerelmem itt áll előttem, de aztán a düh amiért így eltűnt.

-Pukkadj meg!-néztem Ho-ra összeszorított szemekkel és gondoltam faképnél hagyom, de elkapta a derekamat.-Engedj el!-kiabáltam és próbáltam kiszabadulni a karolásából. Miután nem hagyta mellkasát kezdtem püfölni s a könnyeim megindultak.-Rohadék! Utállak!-piff paff. Ő nem csinált semmit, csak tartott s várta hogy kitomboljam magam.

-Én ezt nem értem...-suttogta oda Yun Sung-nak.

-Elmentél!-kiabáltam újra és megint mellkason csaptam. Kezem mellkasán maradt és nem bírtam tovább lassan kezdtem csúszni lefelé, de megtartott. Így fejem mellkasának döntve bőgtem mint egy kétéves akitől elvették a nyalókát.

-Ő Minho... Ayumi első és egyetlen szerelme.-mondta Jongwoon a magyarázatot-De Ho két éve elment, senkinek egy szót nem szólt. Csak lelépett, Yumi szíve azóta is csak érte dobogott. Bármennyire is próbáltam más felé terelni, sosem ment. Nem felejtette őt el. Ezért egy év után, már nem tehettem mást csak mellette vagyok mindig és vigyázok arra nehogy hülyeséget csináljon. Emlékszel még arra mikor a kórházban volt?

-Igen...-suttogta Yun és megborzongott, mintha valami rossz emlék jutott volna eszébe.

-Akkor ment el. Yumi egy doboz altatót vett be egy üveg Whisky-vel. Kimosták a gyomrát, azért volt kórházban.

-Szóval ő az akiről álmában beszélt...-mondta Soyun.