Soyun 1.Rész~

Ayumi~

Soyun~

-A, b, c, d, e, f, g - énekeltem. -Te, figyu, nem megyünk le kosarazni? Itt a labdám. - néztem Ayumira, közben ritmusra mozgott a lábam. -Már megint összekapartál egy idióta fiú bandát, akik most az ábécé dalt énekelnek? - morogta. -Amúgy igen. Menjünk kosarazni. . mosolygott. Ritkán mosolyog, olyan rajta a mosoly, mint télen az északi sarki fény. Szép, de nem tart sokáig. -Igeeen, össze. - dúgtam vissza a másik fülest is. Lementünk a lelátóról, és játszani kezdtünk. Ayumi már nagyon rég elvisel maga mellett. Allítása szerint, rosszabb vagyok mint egy hiperatív nikkelbolha, akit túl adagoltak nitróval. Szerintem csak élvezem a szar életet. -Na, megjöttek a gnómok. - hallottam Junsu hangját. juj de utáljuk a beképzelt tacskó 18 évas idióta fejét. Irritáló. -Adok én neked olyan gnómot, hogy szaladni fog a füled a fejeden. - szólt be neki Ayu. Felröhögtem. Olyan beszólásai vannak, hogy kifekszek tőle. -De csípős ma valaki. - hunyorgott rá Junsu. -Mindjárt megtutdod milyen csípős, ha földhözváglak. - mondta Ayu. Kész! Fetrengetem. Junsu úgy felhúzta magát, hogy egyik haverját maga mellé állítva, kiállt ellenünk. Ayumi cinkosan nézet rám, azonnal tudtam mit akar. Szarrá alázni őket. Vigyorogva raktam vissza a fülesem, és labdát pattogtatva álltam Yumi mellé. Annyira bírom amikor lenéznek minket, mert nem vagyunk gazdagok, és árvák vagyunk. Nem tudom mai napig Ayu hogy került oda nyolc évesen, de azóta, le se vakarhat magáról. Zárkózott, de nagyszájú, mégis szeretni való. Én legalábbis szeretem. Már az árva házban megszerettem, mert valahogy éreztem, hogy neki is az fáj ami nekem. Egyedül maradt. Én azért kerültem oda, mert az apám, halálra verte anyut, aztán engem is verni kezdet, de a szomszéd ránk törte a zsarukkal az ajtót. Nem mondhatnám, hogy ez annyira összetört, mert örülök, hogy megszabadultam apámtól, anyu pedig piszkosul hiányzik. Mindig azt mondta: Mosolyogj, még akkor is ha fáj az élet! Sose add fel. Hát így tettem. Mindenem a zene, együtt élünk Ayuval, és minden rendben. Amikor 12 évesen elvitték, Én megigértem neki, amint 18 leszek, elhozzom onnan. Így is lett. Amint 18 lettem, leléptem, és megkerestem. És vígan élünk. Korunkhoz képest, Ő az érett, pedig fiatalabb (19), és Én a szeleburdi, mindent beválalós vagyok, 23 évesen. Jó kis párosítás, igaz? Ayu sokszor azzal fenyeget, hogy az idegeire megyek, de egyszer bezár a szekrénybe, ahol múmiává aszalódok. Kicsit morbid halál. -Na, ki a gnóm? - kérdeztem Junsut. -Két csaj alázott le. - vigyorogva néztem rá. -Ezt még megbánjátok. - sziszegte a képembe. Szét kapom. Úgy utálom amikor az arcomba másznak, hogy olyankor, egy atom bomba mellettem lepke fing. Ayumi meg is fogta a karom, és visszahúzott. -Menjünk. - mondta. -Game over Losers! - mutattam az L betűt nekik még utoljára, sarkon forfultam, és követtem Yumit. -Na, így gnómozzon le még egyszer. Kikaparom a retináját. - mondtam. -Pofára esett, mert lealázta két csaj. - legyintett Yumi. -Enni kéne valamit. - pattogtam mellette, közben a cuccom kaptam fel, és felraktam a fejesem, egyik fülem kilógott, és átraktam a telefonra, fülest pedig elraktam. -Ma nem főzök az biztos. Tegnap Én főztem, ma Te jössz. - mutatott rá a dolgokra. -Fáradt vagyok a főzéshez. Inkább vegyünk valamit. - vettem fel az ingem. -Rendben. - elvettem az oldal táskám, és az övét is odaadtam. -Rament kérek, két adagot, és galbit. - mondtam a férfinak a pultnál. Közben a tárcám kerestem. -Ayumi? Nincs nálad a tárcám? - fordultam meg, felse nézve, mert azt hittem mellettem van, mire irtó forró dolog ömlött rám. Felsikoltottam, és zihálva kezdtem legyezni magam. Az egész mellkasom és a hasam tiszta leves volt. -Úr Isten! Sajnálom. - hallottam egy férfi hangot aki azonnal törölgetni kezdet. -Nee. Csak hagyd! - fogtam meg a csuklóját, és eltoltam, majd berohantam a budira. Máris ledobtam a táskám, az ingem, és az atlétám, egy szál melltartóban törölgettem a vörös mellkasom ami szerencsére nem lett hólyagos. Csap alá raktam az atlétám, és azzal borogattam a mellkasom. Már könnyes volt a szemem is. Fájt. -Yun. - jött be Ayumi. -Ez nagyon fáj. - mondtam sírós hangon. -Mutasd. - vette el a vizes felsőm. -Ez tényleg nagyon csúnya. - mondta. Majd újra vizesen rám rakta. Három kapucnis alak jött be -a mosdók egyben voltak, csak a két nem wcje külön volt-, egyik ahogy levette a kapucnit és aggódva nézett, azonnal felismertem. Yeonsoo volt, vagyis Delta. -Annyira sajnálom. - sietett hozzánk. Akkor vette észre, hogy félmeztelen vagyok. -Óh, bocsánat. - jött zavarba. -Milyen pasi vagy Te, aki zavarba jön két mell láttán? - mondtam. Ayumi kuncogott egyet. -Izé... - nézett rám vörös fejjel. -Kicsit jól elintézted a mellkasom. - vettem el az atlétám. -Úristen. Bocsánat. - sápadt el. -Még egyszer azt mondod bocsánat, kiütlek mint a kettőhúsz. - homlokon pöcköltem -Leugrok a gyógyszertárba, hozok rá valamit, Te addig borogasd, nehogy hólyagos legyen. - mondta Ayumi. Plázában voltunk, egy emelettel lejjebb van patika. -Oké. - mondtam. Ayu fogta a pénztárcáját, és már el is tűnt. -Nagyon fáj? - kérdezte a másik. Rá néztem. Sanha volt. -Jah. - húztam el a szám. Újra a tükörbe néztem, és bevizeztem az atlétám, vissza raktam. Fel is szisszentem, szemeim összeszorítva. -Annyi a szerencsém, hogy egy kezdő Idol volt, aki leöntött. - néztem rájuk. Meglepődött fejjel néztek rám. -Delta, Fie, és Jeta, ha nem tévedek. - hajoltam meg. -Igen. Yeonsoo vagyok. - mosolygott. -Tudom a rendes nevetek is. - legyintettem. Újra megnéztem a felső testem. Már nem volt olyan mint akit jól megfőztek. Felsóhajtottam, és lehajtottam a fejem. Egyszer anya véletlen rám öntötte a teát, két napig kenegette, hogy nehogy bajom legyen. -Jól vagy? - hallottam Sanha hangját. -Igen. - motyogtam. Ayu hamar visszaért, és valami spray-jel be is fújta a vörös területet. -Kétszer kellesz befújni. - adta a kezembe a sprayt. -Rendben. - sóhajtottam. -Hát fiúk, öröm volt találkozni veletek. További szép estét. - vettem fel az ingem, kifelé menet gombolni kezdtem. Ayu hozta a táskám és a vizes atlétám. Épp, hogy kiléptem, elkapta valaki a karom. -Mi a neved? - kérdezte Sanha. -Soyun. - mosolyogtam rá, aztán otthagytam őket. A kajánkat a fiúk fizették ki, a pultos mondta, azt a kezembe véve fejhallgatót felrakva, max hangon zenét hallgatva mentem Ayumi után. Otthon leraktam a szatyrot, és leraktam a táskám. -Olyan csendes vagy. Máskor szófosásod van. Mi a baj? - kérdezte Ayu. -Semmi. Nem vagyok éhes, megyek lefekszek. Szép álmokat. - mondtam hidegen, rá se nézve, aztán mentem a szobámba. Becsaptam az ajtót, és az ágyamra fekve, a sötét plafont kezdtem nézni.