Yumi 12.Rész~

Nem bírtam tovább! Kibújtam a karjai alól és elkezdtem rohanni.

-Ayumi!-kiabálta utánam a nevemet, de nem érdekelt. Futottam ahogy csak a csövön kifért és a parton kapott el. Lefektetett a földre és úgy ült rajtam mint reggel Yesung.

-Engedj el!-sírtam és csapkodni kezdtem újra.

-Nem!-fogta le a fejem mellett a csuklóimat s mélyen a szemeimbe nézett.

-Hagyj békén!-rúgtam hátba erre persze hogy lábaival leszorította az enyémeket. Miután kellőképpen kitomboltam magam már nem volt kedvem sem verekedni, sem mocorogni, de még élni sem. Pilláimat lehunyva, hagytam hogy szakadatlanul folyjanak a könnyek.

-Yumi...-suttogta Minho az ajkaimra én pedig elfordítottam a fejemet-Annyira sajnálom...-éreztem egy könnycseppet az arcomon, de ez nem az enyém volt. Visszafordítottam arcomat és éreztem hogy hullik rám a könnye. A szívem összeszorult s a szabad kezemmel amit elengedett, letöröltem az egyik sós cseppet. Érző barna szemekkel pislogott és megfogta a kezem. A tenyerembe csókolt és arcához szorította. A könnyeim már nem folytak, de a szívem még sajgott.

-Menjünk haza.-suttogtam. Apró bólintással húzott fel és ölelve húztam el a lakásig. Belöktem az ajtót s Minho már húzott a szobám felé.-Honnan tudtad hogy ez a szobám?-suttogtam meglepetten.

-Csak te vagy olyan, hogy mindenféle vacakkal jelzed tilos bejönni.-mosolyodott el nekem pedig összeszorult a torkom.

-Miért mentél el?-ültem fel az ágyra s a kezeimre pislogtam.

-Emlékszel hogy mondtad, egyszer híres színész lesz belőlem?-feküdt le s körém fonódott. De mivel választ nem kapott a kérdésére folytatta.-Leszerződtetett egy cég.-sóhajtotta.

-De miért nem mondtad el?-gyűltek újra a könnyeim.

-Mert tudtam hogy elküldenél...

-De így is elmentél. Egy búcsú nélkül...-hajtottam le a fejemet s orrom hegyén gördült végig a könny.

-Nem tudtam hogy mondjak. Nem akartalak itt hagyni, de tudtam te nem jöttél volna. S ha láttalak volna biztos hogy nem megyek el.-fogta meg a kezem. Olyan volt mint régen. Az én kezem mint a jég, az övé pedig mint a tűz. S így melengette az enyémet.

-Értem.-suttogtam és eldőltem. Lágyan húzott fel az ágy közepére és betakart minket, majd átölelve aludt. Én nem tudtam aludni. Az agyam eszeveszettül dobálta be az emlékeket és a régi képeket. De valahogy még is elaludtam.

Reggel arra ébredtem hogy a csuklómon lévő karkötővel játszik. Azzal amit tőle kaptam.

-A másik dobozt eldobtad igaz?-kérdezte, mivel érezte hogy már nem alszom. Nem tudom hogy csinálja, de mindig megérezte.

-Melyiket?-húztam össze a szemöldököm.

-Amit egy kislány vitt oda a parton.-szorított magához.

-Szerinted?-fordítottam hátra a fejemet s rá sandítottam.

-Sosem fogod megszeretni az ajándékokat.-csókolt meg. Ajka lágy volt mint a frissen esett hó, s forró mint a ropogó tűz.

-Ne...-húzódtam el tőle. Mi van akkor ha megint csak hiú ábrándokat szorongatok? Mi van ha megint el fog tűnni? Én másodszorra már biztos nem rontom el az öngyilkosságot. De a lelke képes lenne elviselni?

-Sajnálom.-sóhajtotta. Kimásztam mellőle az ágyból és elmentem

Yumi szerkó~

zuhanyozni. Bemászott mellém és a hátam kezdte mosni, úgy mint régen. Magamra tekertem a törölközőt mikor végeztem s bementem a szobámba. Felvettem a ruhát amit éppen kinéztem s otthon hagytam Ho-t. Mivel tudom hogy Yun ott lesz a parton megindultam, s leültem mellé.

-Yumi. Mi lesz ha elszarom? Tudod milyen vagyok...és...

-Ha szereted akkor nem lesz gond.-mosolyogtam rá bátorítóan.

-Veled mi a helyzet?-pislogott újra rám a nagy szemeivel.

-Fájdalmat okozott, ne várja hogy azonnal megbocsátom neki.-sóhajtottam.

-Sziasztok.-köszönt a debella.

-Szia...sztok.-köszönt nekik Yun.

-Beszélhetünk?-kérdezte a nagy majom Soyun-tól. Nekem sem kellett több, feltápászkodtam és megindultam a part mentén.

-Várj!-szólt utánam Suyeob -Tegnap ott aludt nálunk a barátnőd.-mosolygott s pattogott mellettem.

-És?-mentem tovább azzal a kifejezetten gyors járásommal, de neki meg sem kottyant.

-Csak azt hittem hogy te nem voltál otthon.

-De otthon voltam.-morogtam és leguggoltam a vízhez.

-Mi a baj?-húzott ki az arcomból egy tincset.

-Semmi.-húzódtam el tőle, de pechemre ez a gyerek olyan mintha mágnes lenne bennem. Követ mint egy kiskutya. Miután kivesézték életük problémáit a gorilla és Soyun megtaláltak minket. Elhívtak pizzázni s beült mellém a kis bolha. A pizzázó ablakán keresztül láttam Minho gyanakvó és féltékeny pillantásait ahogy engem és Suyeob-ot méregetett. Nem is törődve vele ettünk tovább, s mikor kiléptünk az ajtón engem nekilökött a falnak s hozzám simult.

-Hé!-kiabált rá Suyeob és a debella.

-Kik ezek?-lehelte az ajkamra.

-Ha nem engedsz el két másodpercen belül, letépem a golyóidat!-szűrtem a fogaim között, s elnevette magát. Nevetése mint a déli harangszó, s feljöttek bennem az emlékek.

-Engedd el!-állt mellém Suyeob és dühös pillákkal figyelte Minho-t. Nocsak.... Midőn fordulat ez itt kérem szépen!

-Állj le Suyeob!

-Mert ha nem?-sandított rá Ho.

-Azt nem akarod tudni!-mondta egyre idegesebben Yeob.

-Hú de ijesztő...-nevette ki ez a marha.

-Lerúglak mint focista a csillárt!-csaptam mellkason hogy rám figyeljen ne szegény Yeob-ra mert ha Ho nekiáll vele bunyózni a srácból semmi nem marad.

-Talán hajtasz rá?-engedett el Minho és a fiú elé állt.

-Semmi közöd hozzá!-húzta ki magát.

-De van hozzá közöm. Mivel a barátnőm!-kiabált rá Ho.

-Hé!!!-kiabáltam el magam és közéjük álltam-Nem vagyok a barátnőd értve vagyok!

-De Yumi...-remegett meg a hangja.

-Kurvára elcseszted mikor elmentél! Igen elküldtelek volna! De egy búcsú levelet azért hagyhattál volna hogy legalább tudjam hogy élsz! De nem kaptam! Egy árva fecnit sem! Erre egyik napról a másikra ide állítasz és felforgatod az életemet! Elég ebből! Ha kellek küzdj!-folytak a könnyeim-És viseld el hogy miután elmentél, másnak is kellek! S most menj el!

-Na de...-makogta.

-Menjünk!-kaptam el Suyeob kezét és húztam magam után. Büszkén ment mellettem, túl büszkén. S mellkason csaptam.-Mit nem értesz azon hogy „Állj le Suyeob!”? Mi van akkor ha lecsap? Vakarhattalak volna fel arról a tetves betonról!

-Nem kell engem félteni.-húzta ki magát vigyorogva.

-Te tényleg idióta vagy.-állapítottam meg s megindultam, erre ez az állat visszarántott és megcsókolt. Ajkai diadalittasak voltak s mint a cseppentett méz. Mikor elvált tőlem egy apró mosoly húzódott az ajkaira, én pedig ezzel a lendülettel töröltem képen.-Ha még egyszer hozzám érsz, fogpiszkálót csinálok belőled!-fenyegettem. De mikor elfordultam egy apró mosolyra görbült a szám, s végignyaltam a számon. Soyun és a debella vad barom csak pislogtak mint hal a szatyorban hogy mi a búbánat volt ez. Elmentem mellettük s hallottam hogy a kiskutya újra a sarkamban van.

-Ezek se százasok...-motyogta Sanha.

-Vigyázz mert téged csap agyon először...-intette óvatosságra Yun az ős embert.

-Parkba próbálni!-mondtam kicsit hangosan hogy hallja a barátnőm is, s arra vettem az irányt.

Soyun 11.Rész ~

Felfoghatatlan volt a dolog, hogy mi van. Túl hiperaktív mivoltom, most le volt blokkolva.
Csak pislogni tudtam. Yumi sarkon fordult és elszaladt, Minho vagy ki a franc meg utána.
Yesung maradt mellettem, Ő fogta meg a karom, hogy ne menjek utánuk.
-Most hagyd őket. Jobban jársz. - mondta.
-Akkor felhívom Sanhat. - kikotortam a mobilom, és felhívtam a fiút.
-Mondjad. - vette fel.
-Hallod szívem, hol laktok? Felnézhetek hozzátok? Most nem túl jó ötlet haza mennem.
-Persze.
Lediktálta a címet, én pedig odamentem.
-Srácok! - pattogtam be amikor Sanha ajtót nyitott.
-Szia Yuna! - jött a válasz.
-Mit csinálunk? - ültem Yeonsoo és Selin közzé.
-Eszünk, aztán alszunk. - mondta Hayong.
-Leader sshi! - néztem rá.
-Holnap fellépés. - mondta.
-Akkor kár volt eljönni. - loptam el egy falat répát Selin dobozából.
-Itt is aludhatsz. - mondta Sanha.
-Ja igen! - mondtam. -Hol a mosdó? - néztem rá.
-Balra, harmadik ajtó. - mondta.
-Akkor gyere. - felpattantam, és berángattam a fürdőbe.
-Mi a baj? - ijedt meg.
-Semmi. - megcsókoltam. Hagyta, hogy leszedjem a ruhát róla, aztán a mosógépre ültem, és két menetet lenyomtunk, mikor hogy helyezkedve.
-Wow! - piheget a nyakamba.
-Jól bírod. - simogattam a haját a tarkóján.
-Mindenkivel ezt csinálod? - nézett rám.
-Nem, csak aki tetszik. És Te kifejezetten tetszel. - karoltam át a nyakát, rá mosolyogtam.
-Megfogsz fázni. - emelt le.
-Uh. Ilyen is ritkán van, hogy zsibbadok. - kuncogtam. -Azt hiszem megtartalak. - nevettem fel.
-Ezt jó hallani. - mosolygott.
Lezuhanyoztunk, kaptam tőle alvós pólót is és egy boxert, de azt inkább visszaadtam, mert túl nagy volt rám. Meg mindig van nálam váltás alsó.
-Végre már! - szaladt be Selin mellettem.
-Majdnem másfél órája itt sír, hogy neki kell a wc. - mondta Leader.
-Bocsi. - nevettem el magam.
Sanha megölelt hátulról, és a nyakamba csókolt.
-Menjünk aludni. - mondta.
-Jó, magamra erőltettem az alvást. - kuncogtam.
Persze öt perc se kellett, már aludtam.
Reggel csináltam reggelit, kiraktam a fiúknak, és haza mentem. Csend volt, csináltam Yunak reggelit, aztán elindultam a partra. Nem volt kedvem otthon ülni. Zenét hallgatva ültem a parton és néztem a vizet. Sanha hívott, de nem vettem fel. Tegnap túl hamar másztam rá, és azt hiszem, most az egyszer szerelmes vagyok. Úgy igazán szerelmes. Mert most szégyellem magam.
Sose voltam az a nyugodt, és hűséges típus, és nem az számít, hogy Sanha Idol, hanem, hogy mit érez. Nem tudok a saját érzésemmel se mit kezdeni, mert túl sok van, és túl kuszák.
Valaki leült mellém.
-Yumi. - néztem a lányra. -Mi lesz ha elszarom? Tudod milyen vagyok, és...
-Ha szereted akkor nem lesz gond. - mosolygott.
-Veled mi a helyzet? - néztem újra rá.
-Fájdalmat okozott. Ne várja, hogy azonnal megbocsátom neki.
-Hát kicsit durva, hogy mi volt, szóval megértem az érzéseid.
-Sziasztok. - hallottam Sanha hangját.
-Szia... sztok. - Suyeob is is vele volt.
-Beszélhetünk? - nézet rám Sanha. Yu felállt, és elindult, Yeob meg utána. -Miért hagytál ott? - ült mellém.
-Megijedtem. - néztem a vizet. -Olyan vagyok mint Casanova, csak csajban. Nálam a pasik csak trófeák voltak. De... érzek irántad valamit, ami megijeszt, és... nem tudok ezzel mit kezdeni. - sóhajtottam.
-Az ellentétek vonzák egymást, ezt nem tudtad? - bújt hozzám.
-Fájdalmat fogok okozni.
-Túl elém.
-Bárhol, és bármikor szexelni foglak cipelni.
-Rendelkezésedre állok. - kuncogott.
-Ahogy akarod. Én előre szóltam. - fejem a nyakába furtam.
-Nem lesz gond. - nyugtatott.
Adtam egy csókot neki, aztán mentünk megkeresni Yeobot és Yumit, majd beültünk egy pizzára, az egyik étterembe.

Yumi 10.Rész~

Miután kitáncoltam magamból a stresszt és a fájdalmat, a z idegeim lassacskán megnyugodtak és a földre dőlve nyúltam el Yesung mellett.

-Jobb?-kúszott mellém és a hasamra tette a fejét. Nem volt lelki erőm arra hogy lerúgjam magamról így felbátorodott és csókolgatni kezdte a hasam.

-Ne csináld...-mondtam erőtlenül és kupán vertem. Ekkor kapott egy SMS-t miután tág pupillákkal pislogott körbe.-Mi van?-löktem meg a vállát.

-Semmi...-motyogta zavartan-Ne üss le!-morogta és rám ült lovagoló pózban, nyakam kezdte csókolgatni. Azonnal megcsörrent a telefonja.

-Szállj le rólam te gyökér!-löktem le magamról és megrúgtam. Felkapta a mobilját és valamit keresett. Hallottam hogy valaki kiabál a vonal túlsó végéről, de nem törődve vele felvettem egy üveg vizet és a víz közelébe mentem.

-Elnézést!-szólított meg egy kislány-Ezt egy bácsi küldi!-nyomott a kezembe egy kis dobozt.

-Milyen bácsi?-guggoltam le hozzá és feltoltam a napszemüvegemet.

-Nem tudom.-mosolyodott el és otthagyott. Kíváncsian figyeltem ahogy vissza ugrál az édesanyjához és vidáman beszél hozzá. Hát ebből sem tudtam meg semmit. Kinyitottam a dobozkát és egy cetli volt benne s egy ugyan olyan medál mint amit régen kaptam Minho-tól. Ezt a karkötőt azóta hordom mióta megkaptam tőle. A cetlin az állt „Boldog szülinapot.”. Ez a végtelen jel, egyszerű ezüst medalion.

-Utálom az ajándékokat!-morogtam és lecsuktam a dobozt, s ezzel a lendülettel belehajítottam a folyóba. Szemüvegem visszatettem a pilláim elé.-Pá!-intettem Yesung-nek és elindultam haza. Az ajtón belépve megláttam Yun-t a kanapén mellett. Ledobtam magamról a cipőt, erre a kezembe nyomott egy dobozkát.-Ez mi?-fogtam meg és lehuppantam a kanapéra.

-Születésnapi ajándék.-mosolygott rám és leült mellém.

-Nincs szülinapom!-nyomtam vissza a kezébe.

-De, ma van 28. Még tavaly Yesung kikotyogta részegen, hogy nem tud neked mit venni, mert ha vesz valamit, te garantáltan vissza adod neki. Szóval, ma vagy 19. Ne is tagad. És ha el se fogadod mint szülcsinapcsiajcsinak, akkor legalább azért fogad el, mert nekem is van.-mondta ki egy szuszra.

-Levegőt vegyél.-mondtam neki.

-Vetem közben, tudod van orrom is.-vigyorgott.

-Jó...-sóhajtottam egyet és vissza vettem a dobozkát.

-Nekem is van...-mutatta meg a medálját-Amúgy...-fordult fejjel lefelé és kiszedett valami fecnit a táskájából.-Indulunk?-adta a kezembe a lapot. Úgy tűnik még egy hetünk van próbálni és ha minden nap keményen gyakorolunk talán még meg is nyerhetjük.

-Naná.-mosolyodtam el. Visszaadtam neki a lapot majd bevonultam a szobámba, bedőltem az ágyba. Vajon ki küldte azt a jelet? Ez csak egy ember ígérte meg, oké most Yun is ilyen jeles nyakláncot vett nekem, de... És miért volt Yesung ma ilyen? Ilyen furcsa... Elővettem a mobilomat és megnéztem az időt. Éjfél körül jár. Kivettem egy kapucnis pulcsit a szekrényből és magamra húztam. Kilestem hogy barátnőm még a kanapén hesszel-e. De nem láttam nyomát sem, így kisurrantam. A sitykám a fejemen és ráhúztam a kapucnimat is. Fülembe tettem a fül hallgatómat és mentem. Elővettem a mobilom és hívtam Yesung-öt. Nagyon kíváncsi vagyok ki hívta fel.

-Igen?-vette fel a telefont, a hangja nevetős volt, így gondolom a srácokkal van.

-Park!-mondtam ki hogy hol vagyok, s leültem a padra.

-Mi van vele?-értetlenkedett-És kivel beszélek?

-Anyáddal!-kiabáltam rá.

-Ohh! Ayumi! Bocsánat! Hol vagy?-hallottam hogy körülötte mindenki elhallgat.

-Hagyjuk!-nyomtam ki a telefont. Visszakapcsoltam a zenét s a Miss A-I don't need a man című dalra tekertem. Max-ra a hang és nekiálltam táncolni s énekelni. A koreográfiát és a szöveget is pontosan tudtam, igaz nem vagyok túl csajos. De néha előjön belőlem is a lány. Miután táncoltam le vettem csak észre hogy Yesung ott ül a padon, mögötte pedig a fáknál áll valaki.

-Mit akartál?-kérdezte Sung mosolyogva.

-Mondtam hagyjuk! Menj el!-tettem volna be a fülest a fülembe, de megfogta a csuklómat.- Kim Jongwoon! Utoljára mondom neked! Ne érj hozzám!-sziszegtem izzó szemekkel.

-Ugyan olyan tüzes mint régen.-hallottam hogy a fánál lévő ember kuncog mikor ezt mondja.

-Nincs kedvem hozzád!-néztem Woon-ra és kihúztam a kezem az övéből. Valami másik helyet kell keresnem, mert ez a gyökér tuti nem fog lelépni csak úgy. Ahogy pár lépést tettem arrébb megszólított az idege.

-Na és kihez van?-tette fel a kérdést egy ismerős hang.

-Mi közöd hozzá?

-Kérdésre kérdéssel nem válaszolunk.

-Azt csinálok amit akarok.-vontam vállat-Mellesleg ki a bánat vagy?

-Nem ismered meg a hangomat?-érződött a hangján hogy ledöbbent.

-Talán jobb is.-húztam el a számat-Na pá!-fordítottam nekik hátat.

-Várj!-kiabálták el magukat egyszerre. Kíváncsian fordultam vissza s karba font kézzel, s felvont szemöldökkel figyeltem őket.

-Rendben!-sóhajtott az idegen. Lassú lépteket tett felém s ekkor világította meg a lámpa fénye az arcát.

-Nem...-leheltem elhaló hangon.

-Szia.-köszönt tarkóját vakargatva Minho. A vér megfagyott az ereimben és kővé dermedtem.

-Ez... Nem lehet... - makogtam és a könnyeim a szemembe gyűltek.

-Ma a parkban ő hívott fel.-magyarázta Yesung mosolyogva.

-Ez nem igaz...-suttogtam.

-De én vagyok!-lépkedett felém s megállt előttem. Toronyként magaslott felém, s haja kissé arcába lógott. Szemei csillogtak a lámpa fényénél én pedig nem hittem annak amit látok.-Hiányoztam?

-De...-akadt el a hangom.

-Ayumi!-hallottam Soyun kiabálását és megállt Yesung mellett-Ez meg ki?-nézett az előttem magasló fiúra. Először elöntött a melegség hogy a régi szerelmem itt áll előttem, de aztán a düh amiért így eltűnt.

-Pukkadj meg!-néztem Ho-ra összeszorított szemekkel és gondoltam faképnél hagyom, de elkapta a derekamat.-Engedj el!-kiabáltam és próbáltam kiszabadulni a karolásából. Miután nem hagyta mellkasát kezdtem püfölni s a könnyeim megindultak.-Rohadék! Utállak!-piff paff. Ő nem csinált semmit, csak tartott s várta hogy kitomboljam magam.

-Én ezt nem értem...-suttogta oda Yun Sung-nak.

-Elmentél!-kiabáltam újra és megint mellkason csaptam. Kezem mellkasán maradt és nem bírtam tovább lassan kezdtem csúszni lefelé, de megtartott. Így fejem mellkasának döntve bőgtem mint egy kétéves akitől elvették a nyalókát.

-Ő Minho... Ayumi első és egyetlen szerelme.-mondta Jongwoon a magyarázatot-De Ho két éve elment, senkinek egy szót nem szólt. Csak lelépett, Yumi szíve azóta is csak érte dobogott. Bármennyire is próbáltam más felé terelni, sosem ment. Nem felejtette őt el. Ezért egy év után, már nem tehettem mást csak mellette vagyok mindig és vigyázok arra nehogy hülyeséget csináljon. Emlékszel még arra mikor a kórházban volt?

-Igen...-suttogta Yun és megborzongott, mintha valami rossz emlék jutott volna eszébe.

-Akkor ment el. Yumi egy doboz altatót vett be egy üveg Whisky-vel. Kimosták a gyomrát, azért volt kórházban.

-Szóval ő az akiről álmában beszélt...-mondta Soyun.

Soyun 9. rész ~

Értetlenül néztem Yu után. Reggel van még nekem ehhez. Felsóhajtottam, aztán elmentem zuhanyozni.
Délig volt időm rendet rakni, aztán újra ellenőrzés álla vetettem a randis cuccom, és megállapítottam, hogy ez nem lesz jó! Kikotortam a fehér, hosszabb alju ingem, amihez fekete vastag szíj van, és azt vettem föl a fekete cica nacihoz. Cipő, táska -ami mindig nálam van-, és kettőre már a parkban voltam. Négy óráig vártam, de még csak SMS-t se írt, hogy nem jön. Voltaképpen, még a tegnapira se reagált.
Hívtam is, de ki volt kapcsolva. Sose csinált ilyet.
-Yun? - hallottam Sanha hangját. Lefejeltem a térdem.
-Már csak Te hiányoztál! - álltam fel.
-Hé! Várj már! - kapta el a karom amikor elindultam.
-Dolgom van. - húztam el a karom.
-Félre értettél tegnap! - állt elém. -De magas lettél. - nézet végig rajtam. - És csinos vagy. - jegyezte meg.
-Cipő, és kösz. Térj a lényegre! - fontam karba a kezeim.
-Nem jön be a törpecirkáló! Félre értetted a tegnapi reakcióm. Én azért lepődtem meg, mert Én és Ő... - rám meredt. -Kizárt, hogy bármi legyen közte és köztem! Ki nem állhatom. - fintorgott.
-Befejezted? - kérdeztem.
-Nem! - csattant fel.
-Akkor Én most megyek. - kerültem ki.
-Várj már! - újra megfogta a karom, és ahogy megfordultam, az ajkaimra tapadt. Meredtem a csukott szemeire, aztán amikor megfogta az arcom, visszacsókoltam. Illata az orromba kúszott, Én pedig ha nem lettünk volna a parkban, leteperem. Mondjuk van pár jól takaró bokor... de nem kockáztatom a hírnevét.
-Ritkán fordul elő velem, hogy pasik lépnek, szóval ez most meglepett. - kuncogtam, aztán kinyitottam a szemeim.
-Örülök neki. - egy utolsó puszit kaptam az ajkaimra, és elengedett. -Amúgy hová készülsz ilyen csinosan? - mosolygott.
-Randim lett volna, de Woobin felültetet. Nem jött el. - vontam vállat.
-Akkor helyettesítem.
-Felesleges! Ne légy balfasz! - paskoltam meg a vállát. Elindultam, ő pedig jött utánam. Át karolta a vállam. -Attól, hogy lenyaltad a szájfényem, nem járunk! - vettem le magamról a mancsát.
-Bocsánat. - kuncogott. -Hová most? - kérdezte.
-Sétálni. - sálam megigazítottam, és irány a part.
Egyik részen észre vettem Yut, így a korlátnak dőlve, mosolyogva figyeltem.
Szeretem ha táncol, mert akkor tudom, hogy szabadnak érzi magát, és nem gondolkozik a rossz dolgokon.
-Szépen táncol. - mondta Sanha.
-Tudom. - újra elindultam, és most a városba mentünk.
Néztem is a kirakatokat, de egyik ajándék se volt olyan, ami Yumi.
-Nézd csak. - mutatott egy nyaklánc párra.
-Igen! Ez az. - mosolyogtam rá.
Egy ezüst, végtelen jeles nyaklánc volt, egyik oldalán egy fecske, és a másik párján is csak az a másik oldalon. Szerintem ez tökéletes lenne neki. És nekem is, ezzel mindig fogja tudni, hogy vele vagyok. Sanha még bent maradt amikor én már kijöttem, és felraktam az egyik láncot. Tetszett.
-Tessék. Nem tudtam, ott hagyni. - adott egy dobozt, rá pislogtam.
-Nekem? De mire? - nyitottam ki. Egy ezüst Love medálos karkötő volt. -Ez de szép. - mosolyogtam rá. -Nem adom vissza, mert tetszik. - nevettem el magam.
-Nem is venném vissza. - mosolygott. Felrakta a csuklómra, és amíg én nézegettem addig, Ő már megint eltűnt.
-Hova lett már megint ez a fiú? - néztem szét.
-Te, nézd már. - szólalt meg a hátam mögött.
-Te jó isten! Ne ijeszteges. - csaptam mellkason.
-Bocsi. - húzta össze magát.
-Na mit találtál? - néztem rá.
-Egy hirdetés, Táncversenyre. - nyomta az orrom  alá a lapot.
-És mi az eget kezdjek én ezzel? - pislogtam.
-Törpecirkálóval indulhatnátok. - forgatta meg a szemeit.
-Aha. Majd meglássuk. - vettem el a lapot és tatyiba raktam. megfordultam, hogy most már mehetünk haza, amikor megláttam Woobint, ahogy épp nyálcserét végez egy lánnyal. -Szép, mondhatom. Azt a kurva telefont, meg nem vagy képes felvenni, és szólni, hogy épp mást kengyelezel? - mondtam hangosan. Meredt szemmel nézett rám.
-Yun...- kezdte.
-Már tök mindegy, de legközelebb, ne is jussak még csak eszedbe se. - kikerültem őket, és elindultam ki.
-Ez ki volt? - ért be Sanha.
-Akivel randiztam volna. - vontam vállat.
-És ki se akadsz? - lepődött meg.
-Nem járok vele, max a szobámig. De nem érdekel, hogy mással kettyint, de legalább szólt volna, hogy ne készüljek. - fintorogtam.
Haza kísért, én pedig otthon lepakoltam, lezuhanyoztam, aztán megvártam Yumit.
-Ez mi? - pislogott a dobozra.
-Születésnapi ajándék. - mosolyogtam, és mellé kuporodtam.
-Nincs születésnapom. - adta vissza a dobozt.
-De, ma van 28. Még tavaly Yesung kikotyogta részegen, hogy nem tud neked mit venni, mert ha vesz valamit, te garantáltan vissza adod neki. Szóval, ma vagy 19. Ne is tagad. És ha el se fogadod mint szülcsinapcsiajcsinak, akkor legalább azért fogad el, mert nekem is van. - hadartam.
-Levegőt vegyél. - szólt rám. Elnevettem magam.
-Vettem, közben. Tudod, van orrom is. - mosolyogtam rá.
-Jó. - vette el vissza a dobozt.
-Nekem is van.  - mutattam az én láncom. -Amúgy...- fejjel lefelé lógtam le a kanapéról, és kiszedtem a papirt. -Indulunk? - adta oda neki. Megnézegette, aztán rám nézett.
-Naná! - mosolygott.
Akkor versenyre fel. Ayumi és Soyun alázni fog!

Yumi 8.Rész~

-10/4!-mondtam és közben egy kis vigyorra húzódott az ajkam.

-Francba!-vágta földhöz a labdát Yesung.

-Menjünk enni!-hallottam meg a fiúk hangját. Lepacsiztam Yesunggel majd odasomfordáltam a lelétóra.

-Lealáztad ám!-lelkesedett a kiskutya.

-Ha azt akartam hogy ne zaklasson muszáj volt.-vontam meg a vállam és leültem Soyun mellé, de ő csak felállt és elindult. Ennek meg már megint mi a baja?

-Várj már!-kapta el a karom a debella és oldalra húzott.

-Ha még egyszer hozzám érsz, megrúglak mint vemhes ló az indiánt!-szorítottam össze a fogaimat és ökölbe szorult a kezem s megálltam vele szemben.

-Mit pattogsz mindig?-hajolt közel hozzám és egyre csak cseszte fel az agyamat.

-Lerúglak mint focista a cipőorrát!

-Nem tudom miért vagy velem ilyen ellenséges...-egyenesedett ki.

-Irritálsz!-nyugtáztam és megindultam újra.

-Hogy lehet elhívni randira?-kapott volna megint utánam de összeszűkített szemekkel visszafordultam.

-He?-értetlenkedtem és ledöbbentem.

-Az egyik barátom randira akar téged hívni. És az érdekli hogyan hívjon randira.-mondta nyugodt hangon.

-Ha most magadról beszélsz, akkor sehogy.-vágtam magam laza állásba.

-Ch!-horkantott egyet és féloldalasan elmosolyodott-Nem magamról beszéltem, na meg ha én akarnálak felszedni már az enyém lennél.-tette magát egoista üzemmódba.

-Szép álmok szívi.-legyintettem rá és megindultam a már előre rohantak után. Tuti valamit mondott ez a zsiráf Yunnak azért ilyen.

-Ülsz mellém?-kérdezte kiskutya szemekkel a pincsi.

-Ha muszáj.-sóhajtottam és levágódtam a másik túlpörgött bolha mellé. Yun kacérkodott két sráccal, pedig Sanha-t kapta le. Na ez nem tetszik nekem.

-Suyeob!-szólította meg valamelyik gyerek a pincsit itt mellettem, óh hát akkor Suyeob a neve.

-Suyeob?-vontam fel a szemöldökömet mikor a számhoz emeltem a pálcát.

-Igen?-fordult felém csillogó szemekkel.

-Semmi.-mondtam unottan és ettem tovább-Csak nem tudtam a neved.-vontam vállat.

-Ja hát akkor most már tudod.-vigyorgott-A becenevem pedig J:eta.-pattogott a széken.

-Szuper...-ettem meg a tányéromon levő kaját és hátra dőltem. Még egy darabig fixíroztam barátnőmet ahogy elnevetgél a fiúkkal, Sanhat pedig le se tojja. Ez úgy tűnik nem tetszik a srácnak.-Mit mondtál neki?-morogtam az orrom alatt hogy csak a mellettem ülő srác hallja.

-Ki?-fordult felém Suyeob.

-A debellának szóltam.-rúgtam Sanha bokájába az pedig szúrósan rámnézett. Elővettem a mobilomat és elkezdtem írni.

~Mit mondtál neki, te szerencsétlen?~-elvette a mobilomat és ő is pötyögött.

~Semmit, csak...~-és leírta az egész sztorit.

~Idióta!~

Elkezdtem nyújtózkodni és akkora nyaklevest adtam a zsiráfnak hogy majdnem kiesett a szeme.

-Aucs. -háborgott és mérges pillákkal lesett.

-Ne pezsegjél gyerekpezsgő!-morogtam rá-Idióta!-rúgtam bokán újra.

-Mi a baj?-pislogott rám J:eta, mivel izgek mozgok hogy agyhelyen tudjam vágni ezt az idétlen debellát-Kényelmetlen a szék?

-Ja.-morogtam.

-Nekünk mennünk kell.-húzta meg a hajam egy kicsit Sanha mikor felállt.

-Tudod mit húzogass!-könyököltem herén, ahogy kihúztam a székemet. Szerintem én ezt a gyereket még megölöm ebben a hónapban.

-Valamikor találkozunk?-álltak meg az étterem előtt és kérdezte tőlem Suyeob.

-Na az hiányzik még nekem!-nyújtózkodtam és a tarkómat szorítottam.-Na pá!-indultunk meg haza. Most komolyan rám féltékeny Yun? Sandítottam rá folyamatosan. Ő pacsizik le mindenkivel és bízik meg mindenkiben, erre meg rám féltékeny? Sosem bíztam senkiben, nem szóltam senkihez csak ha muszáj volt. Erre meg rám féltékeny. Főleg egy olyan srác miatt akit legszívesebben felnégyelnék és a disznók elé dobnék. Ma is csak azért jöttem el, mivel közölte hogy találkozunk vele. De biztos jó érzés, ha még hozzám sem szól. Haza értünk ő pedig bevetette magát a szobájába. Én megfogtam egy üveg Whiskey-t. Abból mindig van itthon ha én vásárolok. És leültem egy pohár kíséretében a kanapéra és elkezdtem inni. Mikor már az üveg felét megittam jött ki Soyun és csak nézett.-Mi van?-sandítottam rá. Nem mondtam el neki soha hogy holnap lesz a szülinapom. Valahogy mindig kérdezte, én pedig valahogy eltereltem a figyelmét. Vagy egy dögös pasival, vagy valami kajával, vagy teszem azt egy cuki dologgal. Ezen az éjszakán mindig iszogatok egymagamban.

-Semmi...-suttogta és bement a szobájába. Poharamat teli öntöttem és kiittam a felét. Nem mindig iszogattam egyedül ezen az éjszakán. Egy személy volt aki mindent tudott rólam! Egy aki ismert, akivel minden nap tudtam nevetni. De róla sem tud senki. Hisz elvesztettem. Így ezen az éjszakán szokásomhoz híven, megiszok egy üveg italt és reggel elmegyek. Elmegyek oda, ahol ketten voltunk. Nem volt gond, nem voltak kötöttségek. Csak mi voltunk egymásnak. Miatta iszom a Whiskey-t is. Ő szerette. S azóta hogy eltűnt, megváltoztam. Az üveg utolsó kortyát is kiittam, majd bementem a szobámba. Beállítottam a telefonom ébresztőjét kilencre és bevágtam a szunyát.

Aznapi ruhám~

Másnap reggel a telefonom előtt keltem és kikapcsoltam az ébresztőt. Átöltöztem és nem törődve azzal hogy Yun éppen az asztalnál ül és rám vár, kiléptem a lakás ajtaján. Laza, ruganyos léptekkel mentem s felszálltam az első Han-folyó felé tartó buszra. Leszálltam és a szokásos helyre mentem, ahol voltunk.

-Tudtam én hogy itt leszel.-mosolyodott el Yesung.

-Menj a pokolba.-dünnyögtem és törökülésben leültem nézni a hullámzó vizet. Yesung az egyetlen aki ismerte Minho-t.

-Boldog szülinapot.-ült le mellém és meglökött a vállával.

-Ja...-húzódtam el tőle.

-Még mindig hiányzik?-tette fel elfojtott hangon a kérdést.

~Vállamat átkarolta, én pedig hozzá bújtam.

-Szeretlek.-suttogta ő és a fejem búbjára nyomott egy puszit.

-Én nem.-kuncogtam fel.

-Tényleg?!-játszotta el hogy felháborodott-Akkor el is megyek!-akart felállni, én pedig a ölébe másztam hogy ne tudja megtenni.

-Szeretlek Lee Minho. -nyomtam egy puszit a szájára, ő pedig magához szorított.

-Boldog szülinapot.-suttogta a fülembe.~

Villant eszembe ez az emlék. Ez volt az utolsó emlékem tőle. Szemeimbe könnyek gyűltek, de erős vagyok. Nem fogok sírni!

-Ezt igennek veszem.-hajtotta le fejét Sung. Pár óra elteltével magamra hagyott az emlékeimmel, de vissza tért két üveg ásványvízzel és egy magnóval. Bekapcsolta az After School-First Love című dalt én pedig táncoltam. Minden egyes mozdulat, ugyan az volt mint akkor. A szívem megszakadt és a könnyeim folytak.

Soyun 7. rész ~

-Adsz? - nézte Yuseob.
-Dehogy adok. - röhögtem.
-Kérek! - hisztizet.
-Hülye gyerek. - vágtam hozzá egy zacsit. -Na, és még egy kosár, és Yumi nyer. - dőltem el.
-Törpecirkáló termetéhez képest, igen fürge. - lopott tőlem gumicukit Sanha.
-Én pedig kezdem azt hinni, hogy egymásba zúgtatok. - ültem föl. Csak hápogott. Tehát, ergó, bejön neki Ayumi. Remek. Nem szóltam semmit se erre, inkább zenét kapcsoltam, és térdeimre támaszkodva, fixiroztam a körmöm.
És Ayu tényleg lealázta Yesungot. Így a fiúk felvetették, hogy mehetnénk enni. Rá bólintottunk, és irány egy étterem.
-Jól vagy? - állt mellém Yeonsoo.
-Szó - szó. Meg vagyok. - kicsit megrogyaztottam a vállam.
-Soyun? - hallottam a hangom, hátra fordultam, és Selin volt az.
-Mondjad. - mosolyogtam rá.
-Semmi, csak már jojózik a szemem a hátsó részedtől, ezért inkább új terepre tereltem a látó szerveim. - vigyorgott.
-De perverz vagy! - majdnem lefejeltem az oszlopot. Persze képletesen. Oldalt láttam ahogy Sanha és Yumi veszekednek, vagy beszélgettek, nem tudom, csak annyit, hogy ott álltak egymással szemben.
Fogtam magam és előre trappoltam. Szegény Junsu majdnem hasra vágódott, amikor elmentem mellette. Nem tudom miféle érzés kerített hatalmába, de, hogy jó nem volt, az biztos.
Zenét kapcsoltam, és első ami elindult az ToppDogg Say It volt. Szeretem ezt a számot, jó a ritmusa. Vigyorogva fordultam át a kezeimen, és pördültem meg utána a tengelyem körül. Láttam, hogy a fiúk közül páran megtapsoltak. Szeretem magam produkálni. Vigyorogva hajoltam meg, és beszaladtam az étterembe. Jöttek a fiúk is, Én pedig addig rendeltem. Yeonsoo és Junsu közt ültem le.
-Nyisd ki! - tolta az orrom elé a kaját Soo
-A lábaimat? - vigyorogtam rá.
-Ezt még megdumáljuk. - vigyorgott. Bekaptam a falatot.
-Álmodni szép dolog! - böktem meg.
-Az. - sóhajtott.
Megkajeltünk, aztán menniük kellett, így mi is haza indultunk, Én zenét hallgattam, és Woobinnak írtam, Ayu szokás szerint csendes. Otthon se beszéltem vele, nem tudom miért lettem rá féltékeny, de nem jó érzés. Sanha se szólt hozzám, mint amúgy. Elmentem zuhanyozni, aztán a konyhában ültem le. Most, hogy belegondolok, nem voltam sose szerelmes, és most se mondanám annak magam, de tény, hogy rosszul esik, hogy Sanhanak Ayu jobban bejön mint Én. Ittam egy pohár vizet, aztán bementem a szobámban. Holnap randim lesz, szóval ki kell választani a ruhát amit fel veszek. Egy ing, cica naci, magas sarkú, amit ritkán hordok. Szexi fehérnemű, és kész is vagyok.
Kíváncsi vagyok mi lesz holnap randin.

Yumi 6.Rész~

Francba hogy észrevett!

-Ez is a te hibád!-könyököltem oldalba a nagydarab debellát. Miután azon gondolkoztam hogy fujsam meg ezt a nagy mamlaszt itt mellettem, Yun-t követve lementünk a pályára. Ott a tanácsomat megfogadva elkezdett táncolni.

-Miért ilyen?-fordult felém a debella mikor leültem Yun cuccai mellé.

-Jaj fogd már be...-morogtam és csak a lányt néztem, a szíve ritmusára járt, egész teste. Miután kitáncolta magát visszajött és egy puszit nyomott a fejemre, automatikusan letörölve magamról pislogtam a happy lányra. Megint bekapcsolta az a betűzős dalt és erre nem lekapta ezt a nagy majmot? Pilláimat megforgatva álltam fel és leporoltam magam.

-Pattanjunk enni, tegnap óta nem ettem semmit. Amúgy Yumi cica veszel nekem gumi cukit?-pattogott mellettem már megint mint egy speed-es bolha.

-Bezárlak a szekrénybe ha tovább pattogsz!-fenyegettem meg, túl sokszor ígérgetem ezt neki. Valamikor már be is kéne tartanom az ígéretemet. Szaltózott egyet és újra felém perdült.

-Nincs patti lesz cuki?-pislogott rám hatalmas boci szemekkel.

-Lesz.-hagytam rá a dolgot-Te meg ne bambulj már! Sokkot kaptál egy puszi miatt? Milyen pasi vagy te?-vágtam tarkón azt a nagy gorillát.

-Törpecirkáló!-szólt rám.

-Ne egyétek már egymást!

-Ő kezdte!-vágtuk rá egyszerre, de én azt hittem fejbe rúgom.

-Menjünk.-indult előre a nikkelbolha.

-Ha még egyszer beszólsz, agyon verlek.-köptem oda a zsiráfnak és lábam az övé elé tettem, erre majdnem pofára esett.

-Fejezzétek már be!-állt közénk Soyun-Csitt!-vettünk valamit enni és én tisztes távolságban leültem attól a debellától. Mondjuk sosem szerettem ha bárki túl közel van hozzám, még Soyun sem. Rendszerint ezt tiszteletben tartja, de néha bekattan és szinte a nyakamba mászik. Van mikor nem zavar és már úgy megyek hogy húzom magam után, vagy pedig csak mikor rám ugrana arrébb állok és csattan egyet a padlón.

-Gyakran vannak ilyen hangulatváltozásai?-hajolt el barátnőm előtt az idegesítő mamlasz.

-Hát, inkább többnyire pattog mint a nitrogénes gumi labda, mindig az idegeimre megy, szóval, egy évben egyszer, ha ilyen szar kedvű aztán meg újra a régi.-válaszoltam és próbáltam minél tömörebb lenni.

-Meglepően sokat beszélsz ma amúgy. Észre vetted?-fordult felém maszatos arccal Soyun.

-Mert ez eszi az IQ szintem.-böktem a zsiráf felé.

-Ne kezdjétek!

-Nekem mennem kell.-na ez a mondat volt amire vártam egész idő alatt.-Sziasztok!-én már csak erre az egy szóra figyeltem fel és szinte táncolni lett volna kedvem hogy lelépett. Idegesítőbb ez a gyerek mint Yesung.

-Menjünk haza, fáradt vagyok.-vigyorgott a barátnőm.

-Menjünk.-vontam vállat és haza botorkáltunk. Amíg Soyun zuhanyzott én ruhástul dőltem az ágyamba és bealudtam. Délben keltem fel valami finom illatra, az orrom vezetett ki egészen az asztalig, még a szemeim is csukva voltak.

-Te sosem veszel pizsamát?-dorgált meg Yun hatalmas csillogó szemekkel.

-Minek? Ha már leveszek egy ruhát egy kintit veszek vissza.-tömtem magamba az ennivalót, de mikor rá néztem csak úgy pattogott és tudtam arra vár hogy megkérdezzem mi van-Mi van?-adtam meg neki azt amit akart.

-Sanha hívott!-ugrált előttem.

-Az meg ki?-kérdeztem tele szájjal.

-Tegnap ő hozta vissza a mobilomat.-forgatta meg a szemeit.

-A debella?-vontam fel a fél szemöldökömet.

-Az.-csóválta a fejét-Sosem jegyzed meg a neveket.

-Nem soha.-nyújtózkodtam el miután teletömtem a pocakomat.

-De!

-Nem, mivel a tiédre is emlékszem.-kacsintottam rá és bevonultam lezuhanyozni, amíg ő kimorogta magát.-Na és mit mondott?-kérdeztem meg tőle magam köré csavart törölközővel. Mivel ott ült és csúnyán nézett rám.

-Találkozunk vele!-mondta vidáman és bement a szobájába, gondolom öltözni.

-Szuper.-fejeltem meg az ajtófélfát. Én is becsoszogtam felöltözni s már rángatott is Yun a találkára. Pechemre az egész bagázs ott volt.

-Sziasztok!-pattogott Soyun megint-Ayu! Kapok nasit?-ugrált körbe én meg már lassan elszédültem.

-Kapsz!-fogtam meg a vállát hogy legalább térjek magamhoz.

-Köszi.-vigyorgott és egy puszit nyomott az arcomra.

-Van mit.-sóhajtottam és töröltem le a puszit.

-Ne töröld már le!-háborgott Yun és körbepuszilgatta az egész fejemet.

-Ha még egy puszit adsz! Én esküszöm hogy az oszlophoz kötözlek!-mutattam az oszlopra magam mellett.

-Nem mered!-vigyorgott rám a kiskutya.

-Mellé kerülsz te is ha a közelembe jössz!-mutattam rá és elindultam a közeli bolt felé hogy hozzak valami édességet ennek a cukortúltengésesnek. Vettem egy nagy zacskó gumicukrot meg pár zacskó M&M-s-t. Mikor visszamentem a barátnőm kezébe nyomtam egy M&M-s-es zacskón kívül mindent, majd megindultam a kosárpálya felé.

-Hová megyünk?-kíváncsiskodott a hátam mögött a kiskutya.

-Kosárpálya.-pattogott el mellettem Yun és meglátta Yesungöt a labdával.

-Yesung!-kiabált és rohant felé hogy megölelje.

-Na én szerintem megyek felkötöm magam.-morogtam és megindultam a fák irányába, de Yun rohant vissza s vitt a pályához.

-Szia csini baba!-kezdte Yesung.

-Ásd el magad.-löktem arrébb és elvették előlem a lasztit.

-Barátságos meccs?-kérdezte vigyorogva a kiskutya.

-Yuminál nincs barátságos meccs!-karolta át a derekamat ez a gyökér.

-Kopj le!-könyököltem oldalba, de nem engedett el.

-Öhm, ez neked szólt nem?-pislogott értelmesen a pincsi.

-Nincs dolgod?-vonta fel a szemöldökét a gyökér.

-Na idefigyelj öcsi!-vágtam hasfalon az engem karoló Yesungöt-Ha még egyszer hozzámérsz! Kitépem a gigád!-sziszegtem összeszorított fogakkal.

-Meccs!-nézett a szemembe-Ha te nyersz békén hagylak, ha én bármikor ölelgethetlek, csókolgathatlak.-nyújtotta a kezét.

-Rendben!-csaptam a kezébe majd elvettem a labdát. Lehet hogy kicsi vagyok, de annál fürgébb!

-Jó kis meccsnek nézünk elébe.-vigyorgott Soyun és leült a kilátó aljára a nasikkal és a srácokkal.

-Porrá veri a kiscsajt!-mondta egyik srác.

-Kizárt!-vágta rá Sanha- Lehet törpecirkáló, de annál okosabb és fürgébb.

-Törpecirkáló a megveszekedett, törpeuszkár nénikéd!-vágtam hozzá a táskámat mire leborult.

-Harcias a kiscica!-mondta valamelyik haverja röhögve.

-Kezdjük!-szóltam Yesungnek, mire elkezdődött a meccs.

Soyun 5. rész~

-Yumi...-sétáltam vissza. Sanha állt mellette. Zsebre dúgott kézzel állt előttünk.
-Ez mondta, hogy kövesselek vele! - mutatott Sanhara Yumi.
-Ez nem is igaz! - háborodott fel Sanha.
-Hülye nem vagyok amúgy. - szólaltam meg.
-Akkor is Ő volt. - mutatott Sanhara Ayu.
-Törpe cirkáló mond mit? - nézett le rá Sanha.
- Törpecilkáló a hernyótalpas,góliátfejű,mesterkélt jó édes anyukád! - nézett rá mérgesen Ayu.
-Befejeznétek? - csattantam fel. Elhallgattak. -Köszönöm. Szóval. Szépségem, téged már akkor kiszúrtalak amikor a fa mellett bújtál el, téged pedig akkor amikor a plázánál felmásztam a buszra. - lesápadtak. Végig néztétek, ahogy a lelkem is kibőgöm magamból. Még egy kérdés. Te Idolok gyöngye, miért követsz? És Te miért leselkedsz utánam egy fa mögül? - néztem rájuk felváltva.
-Én a mibilod miatt. - mondta Sanha.
-Én pedig aggódtam. - mondta Ayu. Fújtattam egyet, aztán sarkon fordultam, és a buszmegállóhoz mentem. Pont jött a busz, így fel is mentem. Jöttek ők is, és előttem ültek le.
-Most haragszik? - kérdezte Sanha Ayut, azt hitték zenét hallgatok, mert rajtam volt a füles.
-Ritkán haragszik bárkire, de akkor nagyon. Inkább szerintem le akar nyugodni.
-Hallom amit beszéltek. - szúrtam oda.
-Hoppá! - mondta Sanha.
-Soyun. Ne haragudj kérlek. - mondta Ayu. Én pedig tűntetőleg az orra előtt húztam fel a hangot, és kapucnit a fejemre vettem.
Most ilyen sírós hangulat vett körbe, így a Sistar Gone not around any longer tökéletes volt. Ablakon kibámulva könnyeim szántották fel az arcom. Amint megállt a busz leszálltam róla.
Gondolom jöttek utánam, de nem vagyok benne biztos, nem néztem hátra. Lementem a kosár pályára, ledobtam a táskát, és a pulcsim. Kicsit hideg van, de jól esett. Táncolni kezdtem. Yu mindig azt mondta, ha valami nem jó, akkor táncoljak. Így tettem. Egy lágyabb dallamot raktam be, derekamhoz erősítettem a lejátszót, szem becsuk, és dance.
Teljesen elvesztem a ritmusban. Igaza volt Ayuminak. Sokkal jobb a kedvem. Mosolyogva indultam vissza a cuccomhoz. Ott ültek. Nyomtam egy puszit Ayu fejére, bekapcsoltam az AB Cityt, és táncolni kezdtem rá. Közben énekeltem. Sanha vigyora a füléig ért.
-Times Up! Game over! - vigyorogva szájon pusziltam, mire Ayu megforgatta a szemét, Sanha pedig lefagyva nézett. Szám végén levettem a fejest. -Pattanjunk enni. Tegnap óta nem ettem. Amúgy Yumi cica veszel nekem gumi cukit? - pattogtam.
-Bezárlak a szekrénybe ha tovább pattogsz! - szólt rám.
-Wuu! - átlendultem a kezeimen, előttünk megpördültem, és megálltam. -Nincs patti lesz cuki? - néztem cukin rá.
-Lesz! - sóhajtott. -Te meg ne bambulj már. Sokkot kaptál egy puszi miatt? Milyen pasi vagy Te? - csapta nyakon Ayu Sanhát.
-Törpe cirkáló! - szólt rá Sanha.
-Ne egyétek már egymást. - nevettem.
-Ő kezdte! - mondták egyszerre.
Megfogtam a fejem, és felkaptam a cuccom.
-Menjünk. - indultam el.
-Még egyszer beszólsz, agyon verlek. - hallottam Ayu hangját.
-Fejezzétek már be! - álltam közéjük. -Csitt! - szóltam rájuk.
Vettünk kaját, és nyugodtan leülve enni kezdtünk.
-Gyakran vannak ilyen hangulat változásai? - hajolt át rajtam Sanha.
-Hát, inkább többnyire pattog mint a nitrogénes gumi labda, mindig az idegeimre megy, szóval, egy évben egyszer, ha ilyen szar kedvű aztán meg újra a régi. - mondta Ayu.
-Meglepően sokat beszélsz ma amúgy. Észre vetted? - kérdeztem Yut.
-Mert ez eszi az IQ szintem. - mondta Ayu Sanhara mutatva.
-Ne kezdjétek! - szóltam rájuk.
-Nekem mennem kell. - mondta Sanha miután kézbe vette a mobilját. -Itt a tiéd. A WC-nél volt, biztos kiesett a táskádból. Beleírtam a számom. Majd hívlak. - állt fel. -Sziasztok! - intett és elment.
-Menjünk haza. Fáradt vagyok. - vigyorogtam Ayura.
-Menjünk.
Otthon zuhiztam, és bedőltem az ágyba.

Yumi 4.Rész~

Ahogy haladtunk ki végig fél szemmel Yun-t figyeltem. Minden évben érzem hogy ezekben a napokban egyre fájdalmasabb a tekintete. Valami olyasmi volt ekkor ami megváltoztatta az egész életét, és biztos vagyok benne hogy a szüleinek is köze van ehhez.

-Sziasztok lányok.-köszöntek a fiúk és egyből rám tapadt Yesung.

-Szia baby. Nincs kedved egy kis hancúrhoz?-karolta át a derekamat, pedig tudja ha hozzám ér eltöröm az állkapcsát.

-Bocs, minivel nem kezdek!-vágtam gyomron és otthagytam. Seoyong hozta a szokásos felszerelést és átpattantunk a parkba a szokásos helyünkre. Amint elindult a zene már táncoltam is. A tánc az életem. Ez az ami sok év után is életben tart. Mindig a kifulladásnál tovább táncolok. Már levegőt sem kaptam és az izzadtság cseppek gyöngyöztek a homlokomon mikor leültem egy kicsit pihenni. Miután kipihentem magam átugrottunk Gangnamba is és ott is kitáncoltam magamból a fájdalmat és a dühöt. A fiúk már eléggé rászálltak Yun-ra hogy mi lehet a baja, ettől pedig eléggé kiakadt.

-Nem akarok erről beszélni, jó? Haza megyek!-pattant fel-Otthon találkozunk.-nézett rám megerősítés képpen. Egy apró bólintással jeleztem hogy nincs probléma, majd elviharzott. A fiúk tág szemekkel rám pislogtak tanácsért és válaszért.

-Menjünk vissza a parkba.-álltam fel lezseren.

-Yumi!-szóltak rám egyszerre a fiúk, de már táskám szíját a vállamra véve indultam meg. Ők csak csendben követtek és szúrós, sokat mondó szemekkel vizslattak. Bizonyára azt gondolják tudom hogy mi Soyun baja. De nem. Nem tudom. Még nekem sem mondja el. De én legalább nem zaklatom miatta, úgy vagyok vele, ha akarja elmondja. Ha nem akarja akkor nem. Nem erőszak a disznótor, csak a disznónak. Hisz rólam sem tud senki semmit. Nem tudják miért kerültem be az árvaházba, nem tudják mit miért teszek és miért mondok. Sőt még szerintem azt sem sejtik miért vagyok ilyen mogorva.

-Yu. -dőlt le mellém Yesung és bámult, egy pillantást vetettem rá mire összehúzta a pilláit. Várta hogy visszakérdezzek ami valljuk be roppant idegesítő.

-Mi van?!-adtam meg magam már az idegtől.

-Szép vagy.-mosolygott én pedig azon gondolkoztam belefojtom a szökőkútba.

-Cseszd meg!-temettem az arcom a tenyerembe.

-Mi van?-értetlenkedett.

-Fájdalmasan hülye vagy.-löktem el magamtól mire kiterült-Majd találkozunk.-kászálódtam fel és lepacsiztam mindenkivel majd hazafelé vetődtem. Mire hazaértem még Yun sehol sem volt. Hát az eszem megáll!! Hol a csudában van?! Vagy ezerszer hívtam a mobilján de nem vette fel, én pedig már ettem a kefét. Már éppen azon gondolkoztam hogy elindulok körbejárni az egész várost mikor véletlenül bealudtam.

Reggel betakarva keltem a kanapén. Úgy tűnik jobban kifárasztott ez a tegnapi tánc mint hittem. Kómás fejjel mentem a hűtőhöz hogy kivegyek magamnak egy üveg narancslevet és ott virított velem szemben Yun üzenete, hogy eltűnt a mobilja és ma későn fog jönni.

-Franc a beledbe!-rúgtam fel a hűtőt, mire az nagy rezgésben tört ki-Ha elborulsz kiváglak az ablakon!-fenyegettem meg azt az élettelen tárgyat. De végül is hatott, mivel nem borult rám. Az asztalra kitéve az üdítőt gyorsan bevetettem magam a szobámba és átvettem a ruhámat. Kézbe kaptam azt a fránya nedüt és rohantam ki az épületből. Elkezdtem balra rohanni, mivel tudom hogy az apja a sitten van így arra vettem az irányt. Beestem a kapun mire mindenki szeme rám szegeződött.

-Miben segíthetek?-kérdezte az egyik recepciós.

-Beszélnem kell Park Dongsu-val.-lihegtem.

-Pár perc és bemehet.-mondta és elkezdett valamit pötyögni a gépén, majd a telefonra tapadt mint egy pióca. A falnak dőlve napszemüvegem mögé bújva vártam egyre türelmetlenebbül.-Bemehet!-szólított meg, mire át kellett mennem egy detektoros kapun.

-Sajnálom ezt nem viheti be.-mutatott a narancslevemre a biztonsági őr.

-Mert? Talán agyonlövöm egy üveg narancslével? Vagy megfojtom a kupakban?-vontam fel a szemöldökömet.

-Sajnálom de...

-Jó!-csattantam fel és beleittam az üvegbe-Tartsd meg!-bementem a szobába amihez oda volt bilincselve a fickó.

-Szóval te vagy Ayumi. -mosolyodott el.

-Ja, de maradjunk a Yumi, megszólításnál.-huppantam le vele szemben.

-Na szóval, Yumi!-emelte ki a nevemet-Minek köszönhetem a látogatásodat?

-Milyen napnak az évfordulója van ma?-szegeztem neki a kérdést.

-Ma?-értetlenkedett.

-Ma!

-Nem értem miről beszélsz.-terelte a témát.

-Nem kell a rizsa. Erre az egyetlen kérdésre válaszoljon, aztán nem lát többet.-löktem el magam az asztaltól.

-Soyun nem mondta el neked?

-Akkor megtudom mástól.-keltem fel s megindultam a kijárat felé.

-Várj!-szólt utánam. Megálltam neki háttal és vártam.- A feleségem halálának az évfordulója van ma.-sóhajtotta.

-Melyik temetőben van?-fordultam vissza a vállam felett.

-Yanghwajin Foreigners' Temető.-mondta megadóan.

-Remélem nem a pokolban köt ki.-mondtam neki köszönet képpen, gonoszul. Miután kijutottam újabb rohanásban törtem ki. Körülbelül egy kilométer a temető innen, szóval vagy futok tovább vagy felvágódok egy buszra. Jobbnak láttam ha buszozok, így vettem jegyet a legelső busznál és vártam. Zilált fejjel egy napszemüvegben pislogtam az ajtóra, jeleztem és láttam hogy Yun éppen most megy be a kapun egy csokor virággal. Levágódtam a buszról és egy szál virággal a kezemben vettem üldözőbe, úgy hogy észre se vegyen. Egy órát álltam egy fa törzsének dőlve mire kisírta magát és megindult.-Picsába!-suttogtam és beestem a fa mögé. Miután elment mellettem, engem észre sem véve, leporoltam a ruhámat és én is letettem a virágot. Pár perc csenddel adóztam az emlékének, még ha én nem is ismertem.-Vigyázok rá.-mondtam a sírnak, majd rohantam hogy tudjam figyelni Yun-t merre megy és mit csinál. Éppen egy villanyoszlop mellett bujdokoltam mikor valaki megszólított.

-Minek bujdokolsz?

-Anyádat ijesztgesd!-rúgtam vádlin.

-Auucs!-kiabálta el magát mire Soyun visszanézett.

-Kössz gyökér!-morogtam és próbáltam magam elrejteni barátnőm elől.

-Yumi...-sétált vissza Soyun én pedig azon gondolkoztam hogy öljem meg ezt az idióta állatot.

Soyun 3. rész~

Semmit se aludtam az éjjel. Csak forgolódtam, reggel pedig Yumi még sokkolt is.
Egész úton a park féle, csendben voltam, persze zene az ment a fülem nem maradhat egyedül. Szóval fejes fel, és lassan csoszogtam Yumi mellett. Furán is nézett rám párszor. Persze biztos azért, mert nem pattogtam, meg minden, mint máskor. Szarul voltam lelkileg, és nem tudok mit tenni. Ritkán van ilyen velem, és általában ki se mutatom, De ma valahogy nem volt erőm. Holnap anyu temetésének az évfordulója, szóval mennem kellesz virágot vinni neki.
-Sziasztok lányok. - köszönt az öt tökkel ütött. Yesung azonnal megkörnyékezte Yumit, aki persze leoltva otthagyta.
-Ne törd már magad. Tudod, hogy sose fog lépni feléd. - mondtam neki.
-Wow! Mi ez a halálos hangulat? - kérdezte Chen.
-Szar kedvem van. - mondtam.
Olyan fejjel néztek, mintha hat fejem lenne. Sose látták rajtam, hogy ilyen lennék, de Ayumitól már megszokott ez a hangulat.
-Hé, szépség! - jelent meg előttem Woobi. Idióta egy gyerek, de szeretek vele lenni.
-Szia. - mosolyogtam rá.
-Ma egy randi? Szex lesz a vége. Vagy kezdhetjük azzal is. - vigyorgott.
-Inkább legközelebb. Ma nincs kedvem. - húztam a szám.
-Holnap? - hajolt közel.
-Holnap nem leszek. Dolgom lesz.
-Mi ez már? - lepődött meg. -Sose utasítasz vissza. - egyenesedett ki.
-Férfiak! - hagytam ott.
-Na! Yun! - kapta el a kezem. -Holnap után? - simult hozzám.
-Holnap után jó lesz. - bólintottam. El is engedett, így Yumihoz mentem. Fiúk is jöttek, Seoyong hozta is az IPodját, meg szerintem hangfalakat is tart a táskájában. Ki tudja.
Lényeg, hogy legyen zene.
Parkba mentünk, ahol a szökőkútnál telepedett le mindenki, és Seoyong zenét kapcsolt. Először Yumi táncolt. Majd csatlakoztam, Yong is jött, de Ő inkább brékel. Mi heten amolyan táncosok vagyunk. Én nem mindig táncolok, inkább Ayumi mindene a tánc és a fiúké. Nekem a zene a mindenem. Kerestem a mobilom, de szerintem otthon hagytam. Elmentünk enni, aztán jártunk a városban, lementünk Gangnamba. Vacsira is kell ám pénz. Általában így szerzünk pénzt, ha Yumi számlájára még nem lett utalva az árvasági.
-Nagyon hallgatag vagy ma. - mondta Yong. Zium is bólintott. Zium igazi nevét nem tudni, félig kínai a gyerek, onnan jött ide.
-Mi a baj? - kérdezte Zium.
-Semmi. Csak semmit se aludtam az éjjel, és kicsit lehangolt vagyok pár dolog miatt. - néztem a fejesem. Lila és szürke, kicsit már kopott, de még jó.
-Máskor volt, hogy két napot nem aludtál mert túl sok Red bullt ittál, és utána se voltál ilyen. Szóval. Ki vele baby. - mondta Yong
-Nem akarok erről beszélni, jó? - csattantam fel. Megijedtek. -Haza megyek. - álltam fel. -Otthon találkozunk. - néztem Ayumira aki bólintott, Én pedig otthagytam őket. Senkinek se mondtam, hogy holnap milyen nap lesz, és Ayu se tudja, pedig illene elmondani neki, de nem vissza rá a lélek, hisz neki is van ilyen gondja. Hatig van láthatás a sittent, és ezért elmentem.
-Szia. - köszönt apu.
-Szia. - ültem fel.
-Nagyon rég voltál... - mondta. Rá néztem. Hasonlítok rá, de inkább anyura.
-Dolgom volt.
-Két évig? - kérdezte. Tudom, hogy megbánta amit tett anyuval, és velem, de nem tudok megbocsátani neki. Nem megy.
-Kicsit elhúzódtak a dolgok. Nem éppen jók voltak a kilátások. Beteg is voltam...
-Ugye nem? - tudta, hogy amíg Ő itt volt, Én sajnos a rák ellen küzdtem. Először akkor amikor Ayut elvitték, aztán tavaly kicsit rosszul voltam, doki mondta, hogy pár hónapig szedni kell a gyógyszert újra. Persze Ayu ezt se tudta, de biztos sejtette, hogy valami nem stimmel. Kérdezte is, hogy hová lett a hosszú hajam.
-Nem, csak nem voltam jól. Doki pedig írt fel gyógyszert. - vontam vállat.
-Holnap kimész anyádhoz? - kérdezte hirtelen.
-Igen. - mondtam.
-Rendben.
-Lejárt az idő. - szólt az őr.
Felálltam, intettem apunak, és már mentem is.
Haza úton semmi zenét nem hallgattam. Vettem egy csokor virágot, aztán haza sétáltam. Elég késő lett mire haza értem, Ayu a kanapén aludt, be is takartam. Reggel pedig írtam egy cetlit, hogy ma későn jövök, ne aggódjon, telefonom pedig nincs meg, és a hűtőre raktam, majd irány az első busz.

Yumi 2.Rész~

A sikeres kosármeccs után Yunnal elmentünk venni kaját, de sikeresen telibe öntötték levessel, ami valljuk be őszintén rohadt forró.

-Cseszd meg!-löktem fel a srácot és két haverját mikor mentem be barátnőm után a mosdóba. Láttam hogy nincs felhólyagosodva így még nem másodfokú égési sérülés, nem kell a kórház. Bejött a három töketlen akik leöntötték. Úgy tűnik Yun ismeri őket. Pech, nem nagyon érdekel kik ezek, csak az hogy minél távolabb legyenek tőlünk.

-Leugrok a gyógyszertárba hozok rá valamit, te addig borogasd.-vettem ki a táskámból a pénztárcámat és megindultam. Ahogy csuktam volna magam mögött az ajtót éreztem hogy nem záródik, de nem foglalkozva vele, napszemüvegemet újra feltéve indultam meg. Még jó hogy a plázában két emelet van és pont alattunk helyezkedik el a patika.

-Héé!-szólt valaki. Nem törődve vele vagy mással mentem tovább, biztosan másnak szól.-Héééé!-szólalt meg megint és elkapta a csuklómat.

-Ha még egyszer hozzám érsz kitépem a karod!-szorítottam össze a fogaimat. S kirántottam a kezem.

-Bocsánat!-emelte maga elé a kezeit és bűnbánó fejjel nézett.

-Mit akarsz?-álltam meg lezserül előtte.

-Elkísérhetlek?-pislogott aranyosan abban reménykedve hogy ez hat nálam. De pechjére még Yun sem tud így manipulálni.

-Öhhmm...-gondolkoztam el és csillogó szemekkel pislogtam rá.

-Hmm?-csillogtak vissza a szemei.

-Nem!-vágtam rá mogorván és újra nekiindultam a lépcsőknek.

-De naaa!!-nyávogott és utánam szaladt. Na szuper! Még egy matrica! Nemtörődöm fejjel iszkoltam végig az épületen és bevágódtam a patika ajtaján. Odaálltam az egyik recepcióshoz, vagy mi az istenhez.

-Valamit forrázásra!-húztam le az orrom hegyére a napszemüveget.

-Harmadfokú? Más...

-Harmad!-szakítottam félbe, ő meg látszott nem csípi ezt.

-Máris hozom.-morogta flegmán.

-Kössz...-dőltem neki a pultnak és bizergálni kezdtem a hajamból egy tincset.

-Tessék.-tette le a spray-t.

-Kössz!-gyorsan kifizettem az árát, és mivel a kiskutya még mindig követett gyors léptekben mentem vissza Soyunhoz. Ott legalább a haverjai remélem maguknál tartják, mert tuti belerúgom az első árokba. Miután benyitottam a szemeim egyből barátnőm alakjára vágódott és befújtam a sérülését.

-Kétszer kell befújni.-nyomtam a kezébe azt a vackot és a vállamra kaptam mindkettőnk táskáját.

-Mi a neved?-kapta el a debella Soyun csuklóját, én pedig majdnem orrba rúgtam.

-Soyun. -mosolygott rá ez az eszement. Mi van ha ez egy drogos gyík és ránk akaszkodik? Az eszem megáll ettől a nőtől! Még jó hogy az a kiskutya nem kérdezte meg az én nevem is, tuti leszaggattam volna az állkapcsát mint kismacska a függönykarnist. Addig-addig agyaltam ezeken teljesen feleslegesen mire hazaértünk. És ami a legjobban meglepett hogy Yun meg sem szólalt! Ezt fel kell írnom a naptáramba!

-Olyan csendes vagy. Máskor meg szófosásod van.-szúrtam oda azért ezt is-Mi a baj?

-Semmi, nem vagyok éhes, megyek lefekszek. Szép álmokat.-hadarta el és bevágta maga mögött az ajtót. Mert semmi! Na mindegy, ha akarja elmondja, vontam vállat. Megfogtam a kajás dobozokat és a csibés szekrénybe tettem, mivel ez Yun beceneve. Legalábbis tőlem ezt a becenevet kapta. Megfogtam egy papírlapot és írtam neki reggelre egy levelet:

Kajád a szekrényben. Jó éjt Csibe!

Hónom alá csapva a dobozkáimat és a pálcikákat vonultam be a szobámba, és felültem törökülésben az ágyam közepére. Elmajszolgattam úgy hajnal egyig, majd miután már egy falattal sem bírtam többet lenyomni a torkomon, kidőltem az ágyon mint egy krumplis zsák és bevágtam a szunyát. Másnap reggel tíz óra közül szem dörgölve léptem ki a nappalinak és konyhának használt kis közös részbe.

-Jó reggelt!-köszönt egy apró mosollyal az ajkain Yun.

-Viszont.-intettem oda és bevonultam a fürdőbe. Megmostam az arcom és ébresztgettem magam. Mikor visszamentem a közös helyiségbe már az asztalon várt a reggeli.-Ez nem számít a kajafőzésbe.-mutattam a tojásra, s összehúzott pillákkal ültem le vele szemben.

-Mert szerinted akkor varázsoltam?-húzta össze ő is a szemöldökét.

-Akkor is te csinálsz vacsorát-vontam meg a vállam és belapátoltam a kaját.

-Nem érvényes!-kezdett csücsöri arccal duzzogni Yun.

-Szívás.-vontam meg a vállam és elmosogattam a tányéromat. Visszamentem a szobába átöltözni egy fekete pólót, terepmintás inggel, egy fekete macskanadrágot és hozzá illő fekete deszkás cipőt kaptam magamra.

-Hová mész?-pislogott Yun hatalmas boci szemekkel.

-Milyen a mellkasod?-álltam meg vele szemben.

-Már nem fáj annyira.-nézett be a pólója alá.

-Ne aggódj ez elmúlik.-vontam vállat és megint a kezébe nyomtam a spray-t.

-Honnan tudod? Csak nem orvos lettél az éjszaka?

-De! Lediplomáztam és már nyugdíjba is vonultam.-pöcköltem homlokon.

-Aucs!-duzzogott megint-De akkor honnan tudod?-toporzékolt mint egy kölök.

-Mert nem ilyen!-húztam lejjebb a nadrágomat és mutattam a csípőmet amit eltakar a póló és a gatya. Egy hatalmas emlék amit mutattam neki.

-Ezt honnan kaptad?-fagyott le mint a beton havazáskor.

-Nem csak a te apád volt olyan szörnyű.-vontam meg a vállamat és visszarendeztem magam az eredeti állapotomba.

-De...-kezdett volna el faggatni, mivel tudja ha rákérdez én elmondom.

-Anyám nekilökött a kályhához, mert eltörtem egy vázát.-vontam vállat.

-Ez most komoly?-akadt el még a lélegzete is.

-Ja.-vontam vállat újra-Akarsz parkozni?-fordultam vissza a vállam felett.

-Igen... Persze...-makogta és enyhén elvörösödött a feje. Ez akkor van mikor kicsit túlgondol valamit, és kizökkentik a gondolataiból.

-Akkor tipli.-tettem fel az elmaradhatatlan napszemüveget és kiléptem a lakásból.

Yumi szerkója~